Óvodáskorban még sokan felteszik a kérdést, hogy vajon minek köszönhető ilyenkor a bőr ráncosodása, ám felnőttként többnyire természetesnek vesszük, megszokjuk.
Sokáig a tudósok is úgy hitték, hogy a faggyúmiriggyel nem rendelkező testfelületek - a talp és a tenyér - vízben történő ráncosodásáért az ozmózis nevű folyamat felel. Ennek értelmében kiegyenlítődik a koncentráció a fürdővíz és a hozzá képest magasabb koncentrációjú, sósabb emberi szervezet között.
Újabb kutatások szerint azonban az ujjbegy, a tenyér és a talp ráncosodásának evolúciós okai vannak. A szakértők szerint tehát nem kémiai, hanem idegi alapon zajlik - ezt a nézőpontot támasztják alá azok a vizsgálatok is, melyek rámutattak, hogy a levágott, majd visszavarrt ujjbegy már nem ráncosodik víz hatására.
A talpak, a tenyér és az ujjbegyek ráncosodása tehát szimpatikus idegrendszeri szabályozás alatt áll, a vízben összehúzódó vérerek okozzák. A jelenség evolúciós előnye pedig, hogy vizes környezetben az ember könnyebben tudja megfogni a tárgyakat. A ráncos ujjbegyek közül ugyanis nehezebben csúsznak ki a víz alatt megfogott síkos dolgok, a ráncos talp könnyebb járást tesz lehetővé vizes közegben.
