Az érzelmi intelligencia az élet minden területén fontos szerepet kap. A magas EQ azt jelenti, hogy az ember jól értelmezi és ítéli meg saját, valamint mások érzelmeit, ezeket a tapasztalatokat gondolataiba és cselekedeteibe visszaforgatja. Az alacsony intelligencia pont az ellenkezőjét takarja: az empatikus készségek erős elmaradását és kihasználatlanságát.
Az ilyen személyek nehezen kapcsolódnak, kötődnek másokkal. Sokszor nem értik, hogy mi miért történik, és ez rengeteg disszonanciát szül, és nehézséggel jár. A következő jelekből ismerheted fel őket.
Érzéketlennek tűnnek a társas szituációkban
Alacsony EQ-val nehéz eldönteni, milyen szituációban milyen viselkedési módok helyénvalók, mikor mit illik, nem illik, kell, nem kell cselekedni. Mivel az ilyen emberek nem értik mások érzelmeit, az sem meglepő, hogy képtelenek érzelmileg behatárolt szituációkhoz alkalmazkodni, azokat helyesen megélni, így mások reakcióit is gyakran értékelhetik túlérzékenynek.
A beszélgetéseket mindig a maguk irányába terelik
Jellemző rájuk, hogy szeretik uralni a beszélgetéseket. Még ha kérdeznek is, inkább maguk felé terelik a szálakat. Ha először úgy tűnik, hogy figyelnek, és megértik, mit és miért mesélnek nekik, a végén mindig ott lyukad ki a beszélgetés, hogy rákontráznak az elmondottakra.
Mindig igazuk kell, hogy legyen
Legyen barát, családtag, munkatárs, az alacsony EQ-val rendelkezők bárkit könnyen belerángatnak egy teljesen értelmetlen vitába, aminek a kimenetelét az érzelmileg alacsony szinten lévő emberek nem tudják az érvek ütközetére bízni. Ha úgy érzik, vesztésre állnak, meg sem hallják a másik ellenvetéseit, és ahelyett, hogy figyelembe vennék őket, inkább hitelteleníteni próbálják azokat. Mindenáron igazuk kell, hogy legyen, és nem tudnak szimplán egyetérteni, vagy nem egyetérteni.
Nem értik mások érzelmeit
Gyenge empatikus készségeik miatt nem veszik észre, ha valakit megbántanak, megsértenek, és meglepetésként érheti őket, ha az illető neheztel rájuk. Ugyanebből kifolyólag össze is zavarodhatnak, és gyakran mérgesek is lehetnek, mert mások elvárják tőlük, hogy tudják, hogyan éreznek. De az is lehet az alacsony EQ jele, ha valaki nem tud mit kezdeni az érzelmileg fűtött helyzetekkel. Ezeket a legnehezebb dekódolni, így az ilyen emberek gyakran egyszerűen csak kisétálnak a hasonló helyzetekből, így nem kell a szituáció érzelmi vonzataival, következményeivel foglalkozniuk. Saját érzelmeiket is pont ezekből az okokból kifolyólag nyomják el olyan gyakran.
Kevés közeli és képlékeny baráti kapcsolatok
Bármilyen szociális kapcsolat kiépítéséhez és fenntartásához érzelmi közösségvállalás és kölcsönösség szükséges, az alacsony érzelmi intelligenciájú emberek pedig erre sokszor képtelenek. Társaságban nem egyszer tűnnek elérhetetlennek, ridegnek, a velük való társalgást súrlódások kísérik. Emiatt inkább képlékeny vagy egyenlőtlen kapcsolatokat tudnak kiépíteni.
Másokat hibáztatnak a problémáikért
Alacsony EQ-val nehéz belelátni mások fejébe, így az ilyen személy nem érti, miért vált ki negatív visszahatást a környezetben egy-egy cselekedete, amit sokszor indokolatlan rosszindulatként is dekódolhat. Pont emiatt vállal nehezen felelősséget tetteiért: mert nem érti, azok miért voltak rosszak.
Életüket folyamatos érzelmi kitörések kísérik
Nehezen értelmezik és kontrollálják érzelmeiket, emiatt könnyen kifakadnak anélkül, hogy egyáltalán felfognák, ők maguk miért is vannak feldúlva. Gyakoriak náluk a váratlan és indokolatlanul nagy intenzitású érzelmi kitörések. A legkisebb dolgok kiboríthatják őket, és azok következtében órákig is feldúltak lehetnek.
Az érzelmi inkompetencia nem olyan dolog, ami csak ritkán fordul elő a mai világban, számos oka lehet, ha valaki ilyen irányba fejlesztette - tudattalanul vagy tudatosan - a személyiségét. Lehet állandó vagy ideiglenesen előforduló viselkedésminta, gondoljunk csak valakire, akihez nem lehet szólni, amikor mérges. Viszont okozhatja trauma vagy csalódás, és jelezhet régről eredő kötődési zavarokat is. Bármi is legyen, megfelelő odafigyeléssel és akarattal az érzelmi intelligencia is fejleszthető.
