Ez nálam egy kardinális probléma kiskorom óta, és összekötöm azzal, hogy nem vagyok képes elengedni – vagy csak nagyon nehezen – embereket, történeteket, álmokat. Ha valami nem sikerül, az fájdalmas tapasztalat, amit át kell ölelnünk, hogy aztán tovább tudjunk lépni. Nem lehet másként fejlődni, csak ha életünk negatív történéseivel is szembenézünk.

Mert csak így lehet az elfogadás által az elengedésig eljutni. S ez azért érdekes, mert sokszor megfigyelt jelenség, hogy aki nem tud szembesülni szerettei és saját halandóságával, az nem tudja elfogadni azt sem, ha egy érzelmi kapcsolata megszűnik vagy egy terve nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.