Bár hajlamosak vagyunk mindenben a rosszat látni, szerencsére érkeznek azért jó hírek is a járvánnyal kapcsolatban. Barry Lubetkin klinikai szakpszichológus és magatartás-kutató például azt írja, hogy az önkéntes karantén és kijárási tilalom határozottan jó hatással volt több páciensére is, különös tekintettel a narcisztikusok és szexfüggők között.

„Sok narcisztikus megfordul a rendelőmben, ők azok, akik minimális empátiával fordulnak mások felé, gyakran rendkívül önzők, elvárják, hogy a világon mindenki csodálja őket és nem igazán foglalkoznak azzal, hogy kit bántanak meg közben. A narcisztikus személyiségzavar gyakran vezet párkapcsolati problémákhoz, drog- és alkoholfüggőséghez vagy depresszióhoz. Ilyenkor mennek el pszichológushoz, ahol gyakran órákig azt ecsetelik, hogyan kellene a világnak megváltozni ahhoz, hogy ők jól legyenek. Követelik maguknak a teljes és feltétel nélküli hatalmat mindenki fölött.

De most, a koronavírus megjelenése óta, valami egészen lenyűgöző dolog történt ezekkel a pácienseimmel: a kijárási tilalom arra kényszerítette őket, hogy feladják a kontrollt, összeomlott bennük a sok elvárás, hogy másoknak milyen módon kellene viselkedniük velük szemben, és át kellett gondolniuk a legmélyebb hiedelmeiket a saját fontosságukkal és felsőbbrendűségükkel kapcsolatban.”

Lubetkin konkrét eseteket is leír, hogy értsük pontosan, milyen változásokról van szó. Egy fiatal férfi páciense például szexfüggőnek gondolta saját magát, naponta váltogatta a partnereit, és nem ébredtek benne érzelmek senki iránt. A karantén azonban megfosztotta a lehetőségtől, hogy felszedjen újabb és újabb nőket, ezért kénytelen más örömforrásokat találni az életében, és sikerrel is jár, egyre több olyan eszköz van a kezében, ami nem a szex.

„Terapeutaként eszembe sem jutott volna, hogy milyen óriási hatása van egy ilyen kötelező leállásnak azokra az emberekre, akik nem voltak képesek kapcsolódni eddig a saját érzelmeikkel – írja a pszichológus. – Egy másik páciensem, egy fiatal nő már évek óta jár hozzám, keményen dolgoztunk azon, hogy képtelen volt megtartani más nőkkel a barátságait. Nyilvánvalóvá vált a terápia közben, hogy valószínűleg azért, mert nem figyel senki másra, csak a saját mondanivalójára, kontrollálni akarja a barátnőit és a beszélgetést, azt gondolja, okosabb mindenkinél és nem érdeklődik a többiek élete iránt. Most, a karantén miatt azonban csak távolról tud velük kommunikálni, így könnyebben gyakorolhatja az aktív hallgatóság szerepét és nyitottabbá vált, meg tudja osztani a saját belső bizonytalanságait a barátaival. Engedélyt adott magának arra, hogy sérülékenynek lássák mások és hajlandó lett elfogadni mások véleményét, mert olyan helyzetbe került, ahol nem lehet a legokosabb, hiszen mindenki vakon tapogatózik a koronavírussal kapcsolatban.”

A pszichológus harmadik páciense megszállottan vásárolt, órákat töltött ruhák válogatásával és sminkeléssel, hogy tökéletesnek érezze magát, és gyakran panaszkodott a barátnőire, hogy ellopják előle a férfiak figyelmét. Amióta látja a világban zajló történéseket, eljutnak hozzá a kórházban lévők szenvedései, a figyelmével elkezdett kifelé fókuszálni, ezzel elmozdult a mindent betöltő énközpontúsága a helyéről. A kijárási tilalom segít neki abban, hogy a fizikai tökéletesség kergetésével felhagyjon, és életében először másokért tegyen valamit – jelentkezett is önkéntesnek, hogy bevásárol a környéken élő időseknek.

Lubetkin szerint, ha valami jót keresünk a járványban, akkor az mindenképp pozitívum, hogy az egocentrikus embereknek ez egy remek lehetőség arra, hogy újrainduljon az agyuk, és helyrebillenjen a világképük.