Aki 1992-ben érettségizett, az nem tudta kivonni magát a politikai beszélgetésekből. Nem ez tette ki a napjaink nagyrészét, de úgy éreztük, történelmi időket élünk, muszáj volt beszélni róla. Érdekes lenne, ha visszaemlékeznének azok is, akik mondjuk 1956-ban tizennégy évesek voltak egy kisvárosban, hogy mennyire volt általános dolog nekik a politizálás. Úgy tűnik, a mostani tiniket kevéssé érdekli a politika magyar része, a világpolitikával talán többet foglalkoznak. Úgy viselkednek amikor politikai témáról esik szó, mintha valamilyen nagyon kellemetlen bőrbetegségről kellene beszélniük.

Sokan úgy gondolják, hogy ha holnap lennének a választások, akkor nem mennének el szavazni.

Először is azért, mert fogalmuk sincs, kik közül lehetne választani, és nekik mi a céljuk, másodszor pedig azért nem, mert úgy gondolják, az ő életüket nem érinti ez az egész. Ehhez képest mi, a szüleik elképesztően sokat foglalkozunk politikával, ez például egy óvodáson meg is látszik, sokan teljesen képben vannak a szüleik politikai véleményével. Aztán eltelik tíz év, és burkot növesztenek maguk köré, megpróbálnak egy elképzelt szigeten élni a barátaikkal, ahol nem befolyásolja őket a külvilág. Tiniket kérdeztünk arról, miért nem érdekli őket a politika.

Hanna, 15:

„Van olyan része a politikának, ami érdekel. Például a nőpolitika, az egyenjogúság kérdése. Na ez az a téma, amiről a magyar parlamentben nem akar a sok férfi hallani. Ha Skandináviában élnék, még az is lehet, hogy politikus lennék.

Itthon a politika büdös. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy mindenhol mocskos dolog a politika, és soha nem bíznék egy politikusban sem, még akkor sem, ha rá szavaznék, de azért létezhetne egy párt, amelyik az egyenjogúság kérdését fontosnak találja.

Még ha az egyes emberek politikusok is a pártokban, azért magának a pártnak lehetnének jó, és támogatandó céljai. Amíg ilyen nincs, én másokkal nem foglalkozom. Hiába is tennék bármit, egyedül kevés vagyok, nem számít a kis szavazatocskám a sok nyugdíjaséval szemben, akiknek egészen más dolgok fontosak. Nem mondom, hogy azok kevésbé fontos dolgok, de engem nem érdekelnek. Ott vannak például a britek. A nyugdíjasok szavazták meg a Brexitet, a fiatalok meg mind miattuk szívnak majd. Ha meg már én leszek ennyi idős, akkor mindegy lesz, de remélem emlékezni fogok erre.”

Andris, 16:

„Egyáltalán nem érdekel a politika. Érdemes megnézni, milyen embereket helyez hatalomba az a réteg, akiket érdekel. Csak annyit mondok: Trump. Hogy voltak képesek a világ legerősebb országának az élére egy ilyen embert állítani? Amit mond, az undorító, ahogy mondja, az undorító, de ha leveszed a hangot akkor is röhögőgörcsöt kapsz. És ő a világpolitika első, és legbefolyásosabb embere. Képzeld el a többit!

Nem szavaznék senkire, úgy is csak hazudnak, becsapnak, és meglopnak mind. 

Nem tegnap volt itt a rendszerváltás, de nem volt olyan, hogy ne ez történt volna. Én a tanulással foglalkozom, érettségi után külföldre megyek tanulni, és az ottani politikai helyzetet még kevésbé ismerem, mint az ittenit. Szavazni amúgy se szavazhatok majd, mert nem leszek állampolgár.”