A mi családunkban mindenki bőgős fajta, már a film címe láttán tudjuk, hogy sírás lesz a vége, mégis megnézzük, és örülünk neki valamilyen misztikus oknál fogva. Hiszen épelméjű ember miért akarna önszántából szomorú lenni, és bömbölni? Kollektívan nem vagyunk észnél – gondolhatnánk, amikor berakjuk például a most népszerű Marriage Story (magyarul: Házassági történet) című filmet, aminek már az előzetesétől mély depresszióba esünk. Szerencsére a szakember szerint nem vagyunk mind elmebajosak, amiért sírós filmeket nézünk, más áll a jelenség hátterében. Kristina Hallett pszichológus megnyugtat mindenkit, hogy egészséges, ha élvezzük a szomorú filmeket, és hull a könnyünk tőlük, mint a záporeső.

A szakértő szerint egyenesen terápiás hatása is lehet annak, ha szomorú filmeket nézünk, mert a sírás egészséges dolog, amivel felszabadíthatjuk az érzelmeinket.

„Ha valaki nehezen képes kimutatni az érzelmeit, akkor kifejezetten jót tesznek a szomorú filmek, mert könnyebb empátiát és kötődést érezni a nehéz sorsú karakterek iránt. Ez segíthet abban, hogy a valóságban is empatikusabbá váljunk a családdal, a barátokkal, a kollégákkal.”

De nemcsak azoknak jók a sírós filmek, akik nehezen lépnek kapcsolatba a saját érzelmeikkel, hanem azoknak is, akik magányosnak érzik magukat, mert a szomorú film közben erősödik bennünk a támogatás és a kapcsolódás érzése. A karakterekhez való kötődés miatt – még akkor is, ha ez csak fiktív – kevésbé érezzük magunkat egyedül, és szebbnek látjuk a saját életünket, mert rájövünk, mennyivel jobb dolgunk van, mint a főszereplőnek.

„Amikor egy film miatt érzünk szomorúságot, az kevésbé fájdalmas, mint a valóságban. És még örülhetünk is neki, hogy a saját életünkben nem néztünk még szembe olyan problémákkal, amilyeneket a filmben látunk.”

Ráadásul ha hasonló helyzetet dolgoz fel a film, mint amiben vagyunk, akkor az is jót tehet a lelkünknek, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal. A sírásnak pedig vannak pozitív következményei, például közben oxitocin hormon is termelődik, amitől megkönnyebbülést érzünk, és enyhül az érzelmi fájdalom. Minden okunk megvan tehát arra, hogy szomorú filmeket nézzünk – jöhet a bömbölés!