Hadilábon állunk az újévi fogadalmakkal: nagyjából három és fél percig tartjuk magunkat hozzájuk. Jó, talán vannak erős emberek, akik kitartanak februárig, de az általános tendencia az, hogy amilyen nagy hévvel állunk neki januárban a fogadalmak betartásának, olyan fel is hagyunk vele, és végül nem változtatunk semmin.
Erika már tíz éve küzd például túlsúllyal, de még sosem sikerült lefogynia újévi fogadalommal.
„Sokáig minden évben megfogadtam január elsején, hogy márpedig most sikerülni fog, most elkezdek mozogni, egészségesen fogok étkezni, és márciusra már le is fogyok 30 kilót. Sosem lett így. Mindig feladtam, általában már az első héten.
Igazából csak akkor lett sikeres a fogyásom, ha hirtelen, egy átlagos szerda délután elegem lett a nagy fenekemből, és elkezdtem komolyan venni az életmódváltást.
Azóta megfejtettem, mi volt a gond a nagy januári fogadalmaimmal. Az, hogy egyik napról a másikra meg akartam változtatni szinte az összes rossz szokásomat, ami nyilván nem sikerülhet. És persze az a célom sem volt túl életszerű, hogy három hónap alatt lefogyjak 30 kilót.”
1. Túl nagy célt fogalmazunk meg
Ha túl nagy a cél, nem tudunk hinni benne, hogy sikerülhet. Ha pedig túl távoli, nem tudjuk fenntartani a motivációnkat. Spencer Gerrol neurológus szerint erre az a megoldás, ha kis lépésekre bontjuk a céljainkat, olyanokra, amikről elhisszük, hogy megvalósíthatók, és amiket meg tudunk ünnepelni, ha sikerülnek. Például ne azt tűzzük ki, hogy lefogyunk 30 kilót, hanem azt, hogy lefogyunk egy hét alatt egy kilót, mert ez már rögtön sokkal barátságosabban és hihetőbben hangzik. Aztán minden héten megfogadjuk, hogy lefogyunk egy kilót, és hamarosan 30 lesz belőle.
2. Nem követjük a fejlődésünket
Maradva a fogyókúrás példánál: ha elérjük az egy kiló mínuszt, akkor meg kell veregetni a vállunkat érte, nem pedig keseregni azon, hogy még 29 kiló maradt hátra. Gerrol azt javasolja, hogy vezessük egy táblázatban, milyen apró lépéseket tettünk már meg a célunk eléréséért, mert így sokkal nagyobb eséllyel járunk majd sikerrel.
3. Mindent vagy semmit
A fekete-fehér hozzáállás általában nem működik jól hosszútávon, mert a változás egy hosszú folyamat. Ha meg akarjuk változtatni egy rossz szokásunkat, az nem fog menni erőből. Például ha le akarunk fogyni, akkor ne mondjuk azt, hogy soha többé nem eszünk semmit, ami édes, mert csalódás lesz a vége, és feladjuk az első kocka csokinál az egészet. Viszont ha úgy vágunk bele, hogy csak csökkentjük a cukor mennyiségét, az máris tarthatóbb. Sarah Epstein családterapeuta szerint az a baj, hogy túl szigorúak vagyunk, amikor a fogadalmainkról van szó, pedig úgy kellene bánni magunkkal, ahogy a gyerekeinkkel: megbocsátón és szeretettel figyelni a saját változásunkat.
4. Egyedül vágunk bele
Epstein szerint az is nagy veszélyt jelent a fogadalmainkra nézve, ha szégyelljük mások előtt azt, amin változtatni szeretnénk, ezért titokban próbálkozunk vele. Pedig szükségünk van a hozzánk közel állók támogatására, mindegy, hogy milyen célt akarunk elérni. A szakember azt javasolja, hogy legalább egy-két embert avassunk be, beszélgessünk velük arról, mit fogadtunk meg, mert így sokkal könnyebben testet ölthetnek a vágyaink.
5. Nem tűzünk ki célt
A legegyszerűbb módja a fogadalom elbukásának, ha semmilyen konkrét célt nem tűzünk ki magunk elé, csak annyit mondunk, hogy lefogyok, meggazdagszom, utazni fogok, leszokom a cigiről. Ezek a fogadalmak aztán elvesznek, mert konkrét cél nélkül nem tudjuk, mihez tartsuk magunkat, egyáltalán, mit akarunk pontosan elérni, és részfeladatokra sem tudjuk osztani a célkitűzésünket, hogy valóban megvalósítsuk a fogadalmunkat.
