Persze most, amikor a tél közeledtével napról napra egyre több és több időt vagyunk kénytelen sötétben eltölteni, és az időjárás is legfeljebb a kuckózáshoz meg a teázáshoz hozza meg a kedvünket, egyáltalán nem meglepő, hogy nem pattanunk ki az ébresztő első csörgésére az ágyból. A néhány perces lustálkodás, no és a paplan alatt bujkálás ebben az időszakban még a szakemberek szerint is teljesen normális.
Vannak azonban, akiknek a reggel – és ezzel együtt az ébredés – nem annyira a nap többi része, hanem konkrétan az ágyból kikászálódás miatt igazi tortúra. Ők azok, akik már az ébresztőóra csörgésétől pánikba esnek, a gondolattól, hogy el kell hagyniuk az ágyuk jelentette biztonságos vackukat, szorongani kezdenek, és emiatt végül hosszú órákig, szélsőséges esetben napokig húzzák-halasztják a felkelést.
Noha a mentális zavarokkal foglalkozó szakemberek a diszaniát, vagyis a fent leírt tünetegyüttest nem ismerik el „igazi” betegségként, azt javasolják azoknak, akik a fenti tüneteket tapasztalják, hogy minél hamarabb keressék fel a háziorvosukat. A tünetek ugyanis az egyszerű lustaságnál sokkal komolyabb betegséget is jelezhetnek: így például depressziót, krónikus fáradtság szindrómát vagy épp fibromialgiát.
Azoknak, akiknél ezek nem állnak fenn, az orvosok azt tanácsolják, feküdjenek le egy-két órával korábban, hogy kellőképp kialudhassák magukat. A szakemberek szerint a pihentető éjszakai alvás feltételei között – többek között – szerepel, hogy:
- mindennap ugyanabban az időben fekszünk le,
- kényelmes a matracunk,
- kora délutántól kezdve nem kávézunk,
- rendszeresen mozgunk,
- nem dohányzunk,
- nem iszunk,
- lefekvés előtt igyekszünk kikapcsolódni például egy forró fürdővel.
