Bögreteszt néven terjedt el az interneten egy, a hétköznapi életből merített példa, ami dióhéjban szemlélteti az elkényeztetés lényegét: adott két bögre, egy piros és egy kék. A gyerek a pirosba kap inni, majd sírni kezd a kékért.

Ha a szülő enged a kérésnek, megbukott a teszten. Ellenben képzeletbeli piros pont jár, ha kitart a piros bögre mellett, hiszen ez azt jelenti, hogy következetes, és ügyesen kijelölte a határokat. Ugyanakkor jogos a kérdés: elkényezteti valaki a gyermekét, ha hagyja a hangulatához megfelelő bögrét választani? Gyermeknevelési szakemberek szerint bizonyos pontig az alkudozás teljesen rendben van, sőt.

Az alkudozás fontos része a gyerek fejlődésének

Kétségkívül a bögreteszt felhívja a figyelmet egy nagyon fontos fejlődési szakaszra, mégpedig az alkudozás elsajátítására. Pszichológusok szerint ez nem elkényeztetés, mert a kicsik így tanulják meg kifejezni igényeiket, illetve azt, hogy nem kell mindent elfogadniuk válogatás nélkül. 

A bögrék példájánál maradva a kicsik számára alapvetően jó érzés, ha bizonyos területeken döntési szabadságot kapnak. A bögreteszt eredménye ráadásul torzít, elvégre ezer és egy oka lehet, miért dönt úgy valaki, hogy áttölti a kakaót a kék bögrébe. Ettől még nem adta át a gyeplőt. A gond ott kezdődik, ha a szülő mindent a szemük elé pakol, így hozzászoknak az állandó kiszolgáláshoz, és nem érzik, hogy a dolgokért bizony, nekik is kell tenniük.

Julie Lythcott-Haims, a How to raise an adult? - vagyis Hogy neveljünk felnőttet? - című könyv szerzője szerint az ilyen gyerekek többnyire minidiktátorok lesznek, és valószínűleg felnőttként sem tudnak meghitt kapcsolatot kialakítani, mert kizárólag a saját szükségleteiket tartják szem előtt, és elvárják társuktól, hogy minden gondolatukat kitalálja.

Az alkudozás lényege a holland szülők szerint

Felmérések szerint a holland gyerekek a legboldogabbak a világon, és ez nemcsak az anyagi körülményeknek köszönhető. Rina Mae Acosta és Michele Hutchinson, Hollandiában élő, kétgyermekes anyák The Happiest Kids in the World, How Dutch Parents help their Kids by doing less című könyvükben kifejtik, hogy sokan tévesen ítélik meg a demokratikus családokat, mert azt hiszik, túl lazák, náluk nincsenek szabályok, a gyereknek pedig nem kell szót fogadni. Pedig mindössze arról van szó, hogy a szabályok többsége alkuképes, így a gyermek kifejezheti kívánságait, szülei pedig, amennyire lehet, figyelembe veszik.

Klasszikus példa erre az esti lefekvés ideje, amit Mae kisfia példáján keresztül szemléltet: Julius-nak minden este hétkor jön el a lefekvés ideje, de persze, sokszor megesik, hogy kicsivel tovább játszana. Mae szerint, ha beleegyezünk, hogy tíz percig még tarthat a játék, ám utána alvás, azzal a gyerek is ráhangolódik a lefekvésre. 

Az viszont már a szülő felelőssége, hogy az egyszeri megengedés ne menjen át vég nélküli alkudozásba. Magyarán a tíz perc legyen tíz perc. Értelemszerűen bizonyos dolgokban nincs helye az egyezkedésnek: a gyerek nem utazhat biztonsági öv nélkül, nem mehet át a piroson, és a többi. A lényeg, hogy a csemete felnőttkorára megtanulja érvényesíteni az érdekeit anélkül, hogy másokat megsértene, illetve rájöjjön, hogy akadnak helyzetek, amikor az egyetlen alternatíva az előírás követése.

Medencét fújtak fel a nappaliban: zseniális ötlet, aminek nincs köze a nyárhoz

Vannak olyan helyzetek a gyerekesek életében, melyekre nagyon jó lenne megoldást találni, de sajnos nem mindenkinek sikerül. Szerencsére vannak olyan kreatív szülők, akik trükkjeiket az interneten is közzéteszik, így segítve másokat. Nyolc olyan praktikát gyűjtöttünk össze, ami - kis túlzással - sok kisgyerekes család életében nyithat új fejezetet: ezek megkönnyíthetik a mindennapokat.