Ugyan a stresszhormonok mindkét nem vérében jelen vannak, a stresszre adott reakciók eltérnek egymástól, mégpedig genetikai okokból. A nők elérzékenyülnek, sírnak, és igényük van arra, hogy beszéljenek a problémájukról, a férfiak inkább magukba fordulnak, vagy a figyelmüket elterelve tevékenykedni kezdenek, ha túl nagy a feszültség.  Azt is tudjuk már, hogy azért nyugszanak meg hamarabb a nők ilyenkor, mert stresszhelyzetben a nyugalmat elősegítő oxitocin nagyobb mértékben van a vérükben. Feszült szituációkban a nők inkább barátságosan próbálják megoldani a helyzetet, míg a pasik hamarabb reagálnak agresszívan, vagy lépnek ki a helyzetből. De nemcsak az oxitocin játszik szerepet a stresszkezelésben, hanem a kortizol és az epinefrin is. A kortizol és az epinefrin emeli a vérnyomást és a vércukorszintet, valamint a kortizol csökkenti az immunrendszer hatékonyságát. Ellentétben az oxitocinnal, utóbbi hormon termelésében a férfiak és a nők között nincs kimutatható különbség – így azt nem is okolhatjuk az eltérő reakciókért.

Mégis a gének?

A férfiak stressztűrő képessége alacsonyabb, mint a nőké. Ausztrál kutatók nem a hormonokat, hanem a géneket vizsgálták. Dr. Joohyung Lee, a melbourne-i Prince Harry Orvosi Kutatóintézet munkatársa és dr. Vincent Harley, a melbourne-i Monash Egyetem kutatója arra jöttek rá, hogy az Y kromoszóma SRY nevű génje a felelős az eltérésért, szerintük e gén miatt agresszívebbek a férfiak stressz esetén, mint a nők. A herék fejlődéséért is ez a gén felelős, de szerepe van az agy, a szív, a tüdő működésében is.

Mivel a stressz komoly testi és lelki teher, mindenképpen fontos, hogy jól kezeljük. Azoknál, akiket gyakran gyötör feszültség, az állapot krónikussá is válhat, ez pedig hosszú távon egészségügyi kockázatokat rejt: magas vérnyomás és cukorbetegség is kialakulhat, vagy a haj is elkezdhet hullani.