Az empata észre sem veszi, de rendre „problémás” partnert választ magának, akit támogatni, segíteni, megmenteni kell. Emiatt hajlandó akár a komfortzónáját is messze túllépni, hogy egy narcisztikus, depressziós vagy függő ember mellett találja magát. Önzetlensége, önfeláldozása azonban rendre rossz útra tereli, a párkapcsolat műfajából pedig hamar kiábrándul. 

Mindig mindent megold a másik helyett

Az együttérző ember belső motorja a segítségnyújtás, szinte állandóan tehermentesíteni szeretné partnerét, folyamatosan azon kattog, hogyan oldhatná meg annak problémáit. A hétköznapi dolgoktól kezdve a legbonyolultabb élethelyzetekig a legszívesebben szinte mindent átvállalna a másiktól – ezzel pedig megfosztja a tanulás, a fejlődés, a tapasztalás lehetőségétől, mindattól, amin ő maga is keresztülment már. 

A párkapcsolatban övé lesz a szülőszerep

Egy egészségesen működő párkapcsolatban nincs helye az atyáskodásnak/anyáskodásnak, márpedig egy empata mellett könnyen gyerekszerepben találja magát az ember. Természetesen ez lehet egy nagyon kényelmes állapot, ugyanakkor semmiképpen sem az egyenlőségről szól.  

Nem ismeri a határokat

Miközben az empatikus ember a világ megmentésén fáradozik, megfeledkezik a határokról, amivel a másik embernek tartozik. Mindenkinek meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy megoldja tulajdon problémáit.

Túlságosan érzékeny

Egy empatikus emberrel barátkozni, együtt élni nemcsak szép, de nehézkes is, az együttérző ember ugyanis hiper érzékeny, könnyen megsértődik, magára vesz dolgokat. Érzékenysége persze nem csak ebben mutatkozik meg, szuper érzékeny szenzorai mintegy szkennelik a másikat, ezért „meglátja” benne a jót, a rosszat, a problémát, az aggodalmat – és szinte kényszeresen a megmentésére siet. 

Más, mint a többség

Ő az, akit gyakran illetnek a „furcsa” jelzővel, pedig csak annyiban „furcsa”, hogy érzékeli mások érzéseit. Mivel ez a legtöbb ember számára félelmetes, az empata nehezen talál olyan embert, aki őszintén megérti őt.