A legtöbb párkapcsolatokkal foglalkozó kutatás arra fókuszál, hogyan éreznek egymás iránt a résztvevők. Ehhez általában csak kikérdezték az embereket. "De nehézséget jelent, hogy ilyenkor a kutatsvezetők feltételezik, a résztvevők tudják magukról, mennyire boldogok. Ám ez nem mindig van így" - szögezte le Ronald D. Rogge, a Rochester Egyetem (University of Rochester) kutatója. Sőt, az is nehezíti a tényfeltárást, hogy az emberek többsége nem feltétlenül mondja ki, ha kevésbé boldog a kapcsolatában.

A kutatás vezetői így egy igen ismert technikához fordultak, amit gyakran a rasszizmus és az előítéletek - ezek olyan érzések, amelyeket az ember nem szívesen ismer be magának, főleg nem egy idegennek - értékeléséhez használnak.

A vizsgálatban 222 párkapcsolatban élő önkéntes vett részt. Minden önkéntes megadta partnere keresztnevét és két rá jellemző szót, mint egy becenév vagy tulajdonság. Ezután monitoron háromféle szócsoportot mutattak nekik: jó szavakat - mint például béke, szabadság, megosztás -, rossz szavakat - mint például haláleset, tragédia, és bírálat -, illetve a partnerrel kapcsolatos szavakat, azaz neveket vagy tulajdonságokat. Egyszerre mindig csak egyet. Két különböző típusú vizsgálat volt: az egyiknél a résztvevők akkor jeleztek, ha pozitív vagy partnerükkel kapcsolatos szó jelent meg a képernyőn. A másik teszten negatív és partnerrel kapcsolatos szavak kombinációja volt. Az lényeg az, hogy megismerjék az emberek automatikus reakcióit a szavakra; ha partnerükkel jó a viszonyuk, az első feladat könnyebb, mint a második.

Azon önkéntesek, akik főleg rossz dolgokkal hozták összefüggésbe partnerüket, nagy eséllyel szakítottak egy éven belül. A kutatók arra is megkérték a résztvevőket, hogy számoljanak be kapcsolatuk erősségéről a vizsgálatok előtt. Megállapították, hogy az új vizsgálat sokkal pontosabb előrejelzést adott a szakításról.