Lehet, hogy azért estél szerelembe egy alkoholistával, mert gyerekkorodban apád is az volt. Lehet, hogy azért drogfüggőt választottál, mert nem tudtad megmenteni valamelyik szülődet a saját függőségétől. Mélyen gyökereznek, általában gyerekkorból jönnek a megmentésmániák, nyolcmillió oka lehet, de egy közös mindenkiben: a függőség, amitől meg akarják menteni a társukat.

Ha egy függőbe leszel szerelmes, azt gondolod, hogy majd veled más lesz. Majd a te szerelmed megjavítja, aztán amikor látod, hogy nem tudsz rajta segíteni, csak még erősebben próbálkozol, és elkezded hibáztatni magad. Azt gondolod, hogy ha még jobban kontrollálod, akkor menni fog. Nézed a pupilláit, ahogy áthalad a szobán, szaglászol, húz-e maga után piafelhőt. Már ismered a kásás hangot, ami egy sör után is előjön belőle.

Ultimátumokat adsz. Megmondod neki, hogy nincs közös jövőtök, ha így folytatja.

Aztán mikor látod, hogy nem törődik vele, azt hiszed, nem is szeret igazán. A fejedben egyszerűnek tűnik a leszokás, hiszen ott vagy neki, kapaszkodhatna beléd az alkohol vagy a drog helyett. Mégsem teszi, te pedig nem érted, miért nem téged választ. Megígéri nyolcvanszor is, mégsem tud leállni. Te pedig magadat hibáztatod, mert biztos nem vagy elég szerethető, nem vagy elég erős, nem vagy elég jó, nem vagy elég…

Ha függőt szeretsz, akkor egyszerre vagy mazochista és hős. A legjobbat akarod látni benne, beleszeretsz abba az emberbe, aki lehetne belőle. Nem abba, aki most, hanem akivé válhat, ha leteszi a függőségét. Ezért nem tudod feladni. Ezért tartasz ki évekig. Mert mögé látsz, azt az embert akarod előhozni belőle, aki a függősége nélkül lenne. Alkudozol vele, véded, eltereled a figyelmét, és néha sikerrel jársz. Néha meggyógyul. De legtöbbször csak tönkreteszed közben a saját életedet.

Szerethetsz egy függőt, de nem rajtad múlik, hogy kigyógyul-e a függőségéből. Maximum ott lehetsz mellette, ha úgy dönt, szeretne megszabadulni az alkoholtól vagy drogtól. De megmenteni önmagától nem tudod.