Ha kamaszt nevel, a szülő tudja, elérkezett az időszak, ami bizony, sok nehézséget tartogat, és amikor fokozottan kell figyelnie a gyerekre. Ő ugyanis számos olyan érzelmet, helyzetet él meg, amit addig nem: kamasznak lenni egyáltalán nem könnyű.

Ami azonban a szülő feladatkörét illeti, némiképp megcsappannak a teendők. A kamasz már nem ugyanolyan jellegű törődést igényel, mint pár éve, és a szülőnek a kamaszra fordított extra figyelme mellett saját magára is figyelnie kell, hogy ne lépjen át egy bizonyos határt. Az Anyapara blog bejegyzése tíz mondatot sorakoztat fel, melyeket szülőként érdemes kerülni. Az írást a következőkben közöljük.

Tíz mondat, amit fontolj meg!

Mindenkinek vannak olyan berögzült mondatai, jó szándékú kérdései a kamasz gyereke felé, amelyek minden bizonnyal teljesen feleslegesek vagy éppen egyáltalán nem “hatékonyak”. Ez teljesen normális. Az anyáknak ez egy “veleszületett” tulajdonsága. Voltak ilyenek kisgyermekkorban, és lesznek ilyenek felnőttkorban is. Néhány kamaszkorit összeszedtünk, biztos sokan magukra ismernek.

1. Nem kérdezem meg minden reggel, hogy mostál fogat?, hanem mostantól reménykedem abban, hogy eljött az önálló akarat a fogmosásra.

2. Nem kérdezem meg kilencvenszer, hogy jön-e már végre vacsorázni, végül is csak az egész család rá vár, hogy a “Mindjárt jövök!” hang testet öltsön az étkezőben. Hanem elkezdünk enni hangos tányércsörömpöléssel, hátha a pavlovi reflex nemcsak a tankönyvben létezik.

3. Ha nem pakol el maga után a konyhában, akkor a csendes (vagy hangos) elpakolás helyett mindent beviszek a szobájába, és leteszem az ágyára, hátha ráül, és akkor eszébe jut, hogy ki kellett volna vinnie a mosogatóba.

4. Nem kérdezem meg nyáron 35 fokban, hogy nincs-e melege a magas szárú tornacipőben és hosszú nadrágban, hanem csendben maradok. Ugyanez lesz télen is, amikor mínusz 15-ben póló+kabát kombinációban távozik. Egyszerűen csak “Jó utat, kisfiammal” köszönök neki.

5. Nem ujjongom körül, ha hoz egy jó jegyet a suliban, mert elvileg ez lenne a dolga, és különben is kap bónuszt érte.

6. Ha pattanást látok az arcán, nem rohanom meg a két mutatóujjamat előretolva azzal, hogy csak egy pillanat az egész, hadd nyomjam ki! Helyette kiteszem jól látható helyre a Tini-tonikot (emlékeztek?), és elküldök neki e-mailen egy cikket a kamaszkori akné kezeléséről.

7. Ha találkozik a barátaival, és kiderül, hogy fogyasztottak alkoholt, akkor nem tiltom el tőle 18 éves koráig, hanem megpróbálom megvilágítani javaslatomat és a szabályokat a témáról.

8. Ha azt látom, hogy rosszkedvű, nem kérdezem meg negyedóránként, hogy kisfiam, olyan furcsa vagy mostanában, történt valami?, hanem szabok egy értelmes határidőt magamnak (mondjuk egy nap), és ha addig nem jön elő valami magyarázó sztorival, akkor előkeresem az anyapara idevágó tanácsát, és döntök a kérdésfeltevés milyenségéről - és időpontjáról. Ergo: hagyok neki egy kis időt.

9. Ígérem, hogy ha bekövetkezik az a pillanat, hogy beleszeret valakibe, azt feltétel nélkül elfogadom. Oké, de azért a véleményemet elmondhatom, elvileg a véleménynyilvánítás szabad!

10. Mindennap igyekszem a tudomására hozni, hogy tök mindegy, hogy mit csinál, és mit nem, akkor is szeretem őt. Ez állandó és megváltoztathatatlan.