Az Esquire magazinnál helyezkedett el szövegíróként, azonban 1952-ben felmondott, miután 5 dolláros fizetésemelést kért, amit főnökei megtagadtak. Ekkor határozta el, hogy saját vállalkozást indít: 600 dolláros banki hitelt vett fel, emellett 45 befektetőtől további 8000 dolláros kezdőtőkéhez jutott. Érdekesség, hogy befektetői között ott volt saját anyja, aki 1000 dollárral szállt be az üzletbe.

„Anyám nem azért támogatott, mert hitt az ötletben, hanem mert hitt a fiában” – nyilatkozta Hefner az E!-nek 2006-ban.

Hugh Hefner a magazint eredetileg Stag Partynak (legénybúcsú) akarta nevezni, végül azonban a Playboy cím mellett döntött. Az első szám 1953 decemberében jelent meg, azonban a dátum nem szerepel a címlapján, mert Hefner abban sem volt biztos, hogy lapja megéri a második számot. Mivel eleinte még irodára sem volt pénze, az első lapszámokat saját konyhájában szerkesztette és ott is árusította. Az első szám címlapjára az akkor még viszonylag ismeretlen Marilyn Monroe került – ehhez Hefner megvásárolta a szőke sztár 1949-es naptárjához készült merész képeit. Az ötlet bejött, a Playboy első számából több mint 50.000 példányt adtak el, a gyűjtők ma már akár 5000 dollárt is fizetnek egy-egy jó állapotú darabért.

A nyuszis logót Art Paul, a lap művészeti vezetője rajzolta meg, először a második számban szerepelt, később azonban a Playboy hivatalos szimbólumává vált, mára pedig a világ egyik legismertebb márkajelzése. A Playboy-birodalom ma már nemcsak a lapot adja ki, hanem kozmetikumokban és egyéb divattal kapcsolatos termékekben (ruha, szemüveg, stb.) is utazik. A Playboy-nyuszi népszerűségét mutatja, hogy az Egyesült Államok haditengerészetének berepülő-alakulata, a VX-4 is ezt használja hivatalos jelvényeként.

A Playboy tartalmának másik fontos összetevőjét a nagy formátumú közszereplőkkel készült interjúk adták. Az interjúalanyok között olyan nevek szerepeltek, mint például Martin Luther King Jr., John Lennon, de még az USA 39. elnöke is adott interjút a lapnak, a megválasztását megelőző 1976-os kampány során. Utóbbi érdekessége, hogy a demokrata politikus meglepően őszintén és leplezetlenül beszélt a nőkhöz és a szexhez fűződő viszonyáról. A lap aranykora a hetvenes években volt, az eladások is ekkor jártak a csúcson, a legsikeresebb időkben havi hétmillió példányt is eladtak az újságból. Ezután azonban megjelent a konkurencia a Penthouse és az olyan férfimagazinok formájában, mint a GQ vagy a Maxim, igaz, a Playboy márkanév a mai napig szilárdan tartja magát.