Amikor Andy Murray 2013-ban megnyerte a wimbledoni tenisztornát, az újságokban azért ünnepelték, mert megtörte Nagy-Britannia hetvenhét éves várakozását a győzelemre. Ez egyszerűen nem volt igaz, Virginia Wade ugyanis 1977-ben szintén megnyerte ugyanezt a tornát. Ehhez képest három évvel később egy sportriporter azért gratulált Murray-nek, mert ő volt „az első ember, aki két olimpiai aranyat is szerzett teniszben”. Ez újabb hazugság, és Andy Murray korrektül azt is felelte, hogy Venus és Serena Williams fejenként négy olimpiai aranyat is nyertek.
A Láthatatlan nők olyan, mint egy példatár, amelyből most a legenyhébb, a többihez képest alacsonyabb téttel bíró példát választottam ki. A példák arról szólnak, hogy a világról való gondolkodásunk számos területén, tudatosan vagy öntudatlanul, a férfi számít embernek. Persze az, hogy külön Wikipédia-oldala van az angol focinak és a női angol focinak, az amerikai regényíróknak és a női amerikai regényíróknak, nem kerül emberéletekbe, csak simán a belénk ivódott szexista hagyományok bizonyítéka. Caroline Criado Perez könyve viszont amellett érvel, hogy a nők figyelmen kívül hagyása minden megjelenési formájában, a művészekről és sportolókról szóló cikkektől kezdve a nemzeti gazdasági mutatók összeállításán át az egészségügyi ellátásig, ugyanannak a gondolkodási keretnek a működését, érvényességét jelzi.
Amikor az autóba épített hangfelismerő rendszer csak akkor tudja értelmezni a női sofőr szavait, ha az direkt elmélyíti a hangját, az azért van, mert a hangfelismerőt férfiak tesztelték férfiakon, férfiaknak. Amikor beírjuk a Google-be, hogy „programozó”, és megnézzük, milyen képek és cégek jönnek ki az első találatok között, főleg férfiak fotóit és férfiak cégeit fogjuk megtalálni, mert az algoritmus olyan adatokból dolgozik, amelyeket zömében férfiak tápláltak bele. Amikor a „női” operációs rendszer, Siri keresésre megtalálja, hol lehet Viagrához jutni és prostituáltat fogni, de nem mutatja meg az abortuszklinikákat, az is ugyanezért van.
Az informatikai példákból talán világosabb, hogy Criado Perez könyvének kulcsszava az adatszakadék, vagyis az a tény, hogy sokkal több adatunk van férfiakról, mint nőkről, ezért a világot férfiakra szabtuk, nem nőkre. A nőket pedig jó sokáig meg sem kérdezték arról, ők hogyan működnek: hogyan működik a testük, hogyan közlekednek, mit és mennyit dolgoznak.
Caroline Criado Perez Brazíliában született angol anyától és argentin apától, a gyerekkorát pedig többnyire utazással töltötte. Nyelvészeti szakon végzett Oxfordban, dolgozott marketingesként és újságíróként is, Angliában pedig akkor tett szert némi ismertségre, amikor civil kampányt indított, hogy az angol bankjegyekről a jegybank terveivel ellentétben ne kerüljön le az egyetlen híres nő arcképe (már a királynőét leszámítva). Az elítéltek jobb életkörülményeiért harcoló Elizabeth Fry portréja végül mégis lekerült az ötfontosról, viszont Criado Perez akciója miatt a tízfontosra rákerült Jane Austen. A szervezőre a sikeres kampány után olyan masszív gyűlöletcunami zúdult a Twitteren, hogy a közösségi oldal üzemeltetői végül változtatni kényszerültek a panaszkezelési gyakorlatukon.
Ez 2013-ban történt, Criado Perez pedig azóta is változatos módokon foglalkozik női érdekképviselettel. A Láthatatlan nők (alcíme: Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban) 2019-ben jelent meg angol nyelven, néhány hónapja pedig már magyarul is olvasható. Három nagy témakört mutat be, három olyan területet, amelyet alapvetően határoz meg a nemek közötti adatszakadék. A szerző a női testről, a nők láthatatlan munkájáról és a nőkkel szembeni férfierőszakról ír hosszabban, ezen belül pedig a tudományban, a művészetekben, a politikában, az orvostudományban, vagy éppen a várostervezésben tapasztalható egyenlőtlenségeket járja körül olyan alapossággal, hogy az olvasó könnyen úgy érezheti, az adatok maguk alá temetik. A magyar kiadásnak csak a jegyzetapparátusa majdnem száz oldal, úgyhogy ha eddig nélkülöztük az adatokat arról, hogy a nők miért számítanak az élet rengeteg területén másodrendű embereknek, mostantól lesz mit fellapoznunk.
