Amikor Tihanyban vagy Pannonhalmán járunk, nem tudjuk nem észrevenni, hogy mekkora kultusza van a levendulának. Mint valami ritka természeti kincshez, egy cseppkőbarlanghoz vagy ilyesmihez, úgy zarándokolnak oda az emberek, és vásárolják a levendulás szuveníreket, látogatják sorra a levendula témájú idegenforgalmi látványosságokat.

Pedig a levendula messze nem egy természeti csoda (oké, egy több hektáros ültetvény elég látványos, amikor virágzik), sőt egy kimondottan egyszerű, igénytelen növényről beszélünk. Pont jól érzi magát ezen az éghajlaton, lényeg, hogy süsse a nap, ezen kívül nincsen neki vágya semmi. Sőt, annyira jól elvan, hogy az én kertemben is virít két hatalmas tő, bár nem volt ez mindig így.

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, amikor úgy éreztem, most már tavasz van, ideje beszerezni a muskátlikat az ablakba, megláttam a kertészetben két kis hetyke levendula ifjoncot. Hazahoztam, elültettem, aztán két év múlva arra eszméltünk, hogy már nem férünk el mellettük a járdán, a túloldalon meg benőtték a rózsákat, pedig nem csináltunk velük semmit, csak vegetáltak itt, mint két növény, virágzáskor meg szüreteltünk.

Persze, annál nagyobb bajunk sose legyen, hogy sok levendula van otthon, mondok is mindjárt öt okot, amiért érdemes ezt a növényt tartani. Legfőképpen persze azért, mert így ellenőrzött forrásból juthatunk sok levendulavirághoz, amivel azután egy csomó mindent kezdhetünk.