A stílus lényege, hogy a végletekig babás, púderszínű, inkább kislányos, mint nőies ruhácskák kiegészítői közé megdöbbentően erőszakos üzeneteket kevernek, lelki problémákra utaló szavakat hordoznak első látásra übercuki kitűzőkön, nyakláncokon vagy a ruháikon. Homlokukhoz pisztolyt tartva szelfiznek és pár pasztell sebtapasz is kerül a szettjükbe, jelezvén, hogy az öncsonkítás és vagdosás tök oké mint önkifejezési mód.

Cukiságtörténelem

A kawaii (vagyis cuki) öltözködési divat első változata még a hetvenes években jelent meg Tokióban, amely a mai napig a mangaszerű, babásan öltözködő fiatalok gyűjtőhelye. Ők azok, akikkel egy magára valamit is adó turista nem felejt el fotózkodni, ha Tokió Harajuku-negyedébe keveredik.

A legtöbben nagy valószínűséggel a Lolitákkal azonosítják a Harajuku-negyed divatját, vagyis a fodros, rokokó és viktoriánus stílusból inspirálódó, erősen stilizált és egy halom ruha- és üzenetréteget valamint precíz és vastag sminket magukon viselő lányokkal. Pedig az csak egy a sok közül. A Lolita stílusnak is léteztek már a horror mangák világából is táplálkozó alfajai, mint a vérrel áztatott Guro Lolita, aminek követői úgy néznek ki, mint akiket épp most végeztek volna ki brutális kegyetlenséggel, de hasonlóan „darkos” a Punk és Goth Lolita is. Előbbi (nagyon leegyszerűsítve) a Lolita-divat skót kockás, fekete ruhás változata, míg utóbbi nála is sötétebb, a felénk is jól ismert gót stílus és a Lolita tökéletes keveredése.

Megjelenése a yume-kawaii, vagyis az „álomszerűen cuki” trendből táplálkozik. Ez is legalább annyira babás, mint a Lolita, de a viktoriánus-korra jellemző kosztümök helyett modernebb fazonokat viselnek, Mary Jane cipőcskék helyett tornacsukát vagy platform lábbelit. Részleteiben épp úgy fodrosak, tüllösek, egy cukorkabolt minden színét felvonultatók – mindent töményen, a legapróbb részletekig kidolgozottan, úgy, ahogyan egy ötéves kislány a csillámpónis tündérhercegnős álmát csak elképzelheti. És mindez átmegy a frizura jellemzően pasztell színére, a sokszor matricákkal tupírozott sminkre és kiegészítőkre is.

Mert a depresszió ciki

Mielőtt elintéznénk azzal a trendet, hogy „beteg”, a követői pedig „biztos, hogy nem normálisak”, nézzünk kicsit a mélyére, miért is támadt a japán fiatalokban a késztetés, hogy rózsaszínbe csomagolt, öngyilkos szándékra utaló üzeneteket viseljenek?

Az egésznek a rákfenéje abban áll, hogy Japánban a közelmúltig a mentális betegségeket stigmatizálták, a lelki problémákat szóba hozni gyengeség és szégyen volt, az ilyen jellegű bajokat pedig jobbára a szőnyeg alá söpörték. Manapság sem sztárfoglalkozás pszichológusnak lenni a szigetországban, Amerikához, de még Magyarországhoz viszonyítva is kevesen veszik igénybe a kezeléseket, félnek ugyanis, hogy megbélyegzik őket. Helyette inkább elfojtanak, magukban őrlődnek, a munkába temetkeznek vagy épp valóban öngyilkosok lesznek. Japán még mindig az elsők között foglal helyet az öngyilkossági statisztikákban, de nem kell ujjal mutogatni, nálunk sem sokkal jobb a helyzet: Magyarország európai viszonylatban tavaly még mindig a hatodik volt a WHO elemzése szerint.

Az öltözködés, a divat közösségteremtő ereje pedig óriási, sőt, a yami-kawaii esetén még fontosabb, mint a különféle Lolita stílusoknál. Követői ugyanis szoros, összetartó közösséget hoztak létre, ahol a posztok és szelfik nyelvén bárki elmondhatja mi nyomja a szívét, a többiek pedig támaszt nyújtanak számára, hogy átvészelje a gondokat. Az utcák helyett inkább a közösségi oldalakon, a csoport fórumain mutatják be legújabb szettjeiket, vagy szervezett rendezvényeken gyűlnek össze, talpig beöltözve.