A régió meghatározó művészi kifejezésformája hagyományosan nem a festészet vagy a szobrászat, hanem a textilművesség. A tárlat anyaga ezért a Mianmart (Burma), Thaiföldet, Laoszt, Kambodzsát és Vietnamot lakó népek textiljeinek bemutatásával, típusaik, használatuk és szerteágazó jelképrendszerük megismertetésével kíván kulcsot adni a helyi kultúrák megfejtéséhez.

A kiállítás földrajzi, kronológiai és antropológiai szempontból vizsgálja a délkelet-ázsiai textilek kódjait, így a textilek rituális szerepének és mintáinak bemutatásától kezdve az egyes népcsoportok jellegzetes viseleteinek ábrázolásán keresztül ismertet meg hiedelemvilágukkal és szokásaikkal.

A tárlat a középkori khmer birodalomból a burmai és a sziámi (thai) udvar szentélyein keresztül vezet a ma a térségben élő számos nép, így a hmongok, jaók és lantenek, a rendkívül színes és változatos textilkultúrájú tai népek, valamint a brú hegyi törzs textíliái és ékszerei felé.

A viseleteknek máig nemcsak a különböző népcsoportok önmegkülönböztetésében van szerepe (a lantenek még nevüket is ruháik kék színéről kapták), de a textilek mintái - például a nága kígyók, elefántok és madarak - óvó, védő funkciót is betöltenek.

Gazdag anyag mutatja be a régióban szétszórva élő hegyi népek ruházatát: a hmongoknál nagy szerepet játszó szoknyákat, a jaó gyermekruhákat, a különböző tai népek viseleteit.

A tárlat egyik installációja a tai törzsek egyik hagyományát idézi meg: a fatörzsek köré tekert szoknyák hagyománya bizonyítja, hogy a helyiek ennek a ruhadarabnak termékenyítő hatást tulajdonítanak.

A bemutatott anyagot számos multimédiás elem, film és montázs jeleníti meg, és a látogatók maguk is készíthetnek szőttest, nága kígyót, de akár egy laó szoknyát is felpróbálhatnak.

A kiállítás 2017. május 1-jéig látható.