Az öregségi folt, mint kifejezés finoman félrevezető lehet, amiről naivan azt hihetnénk, egy bizonyos kor felett elkerülhetetlenül megjelenik, holott, ez nem így van – vagy nem teljesen így.

Az öregségi foltosodás a hiperpigmentáció egyik típusa, ami bőrünk jóindulatú pigmentzavarát jelzi és amely elsősorban az UV-sugárzásnak leginkább kitett bőrfelületeken jelenik meg – az arcunkon, kezünkön, dekoltázsunkon. Az egyenetlen bőrfelszínnel is járó sötét foltok tehát nem kizárólag testünk kegyetlen kis jelei, amelyek kéretlenül is felhívják a figyelmet korunkra, nagy részük szimpla így jártálfoltok, utalván rá, hogy talán mégiscsak jó lett volna azt a naptejet magunkra kenni.

Bőrünk ugyanis, ahogy idősödik, egy idő után valóban nem tudja már ifjonti működését ugyanakkora lelkesedéssel fenntartani, így egyenetlenebbé válik a felszíne, helyenként túltermelődik a melanin, és bizony még ráncos(abb) is lesz. Csak az nem mindegy, hogy ennek első jelei negyven-, ötven- vagy hatvanéves korban jelentkeznek, és az sem, mennyire.

Egy halom káros környezeti ártalommal néz szembe bőrünk, amelyek közül a napsugárzás csak egy. Ha pedig örököltük is a hajlamot az öregségi foltok megjelenésére, még indokoltabb, hogy megtegyünk mindent ellenük. Persze csak akkor, ha zavarnak.

Öregségi foltok – és általában pigmentfoltok – sajnos a legtökéletesebb fényvédelem mellett is megjelenthetnek, ez azonban nem a fényvédelem értelmét vonja kétségbe, sőt! Megfelelő fényvédő használata nélkül meglévő foltocskáinkat kár is kenegetni bármilyen célzott készítménnyel, felesleges küzdelem lesz már középtávon is. Mire bármilyen javulást elérnénk, a védelem hiánya miatt már ott is lesznek az újabbak.