A kamaszkori határfeszegetés teljesen természetes folyamat, persze sokaknak nem ez a kifejezés jut eszébe először, amikor az éppen tomboló tinédzserkorú gyerekükkel próbálnak szót érteni. A lázadásnak azonban olyan biológiai okai vannak, melyeknek tudatában a szülők hatékonyabban menedzselhetik a serdülőkor érzelmi hullámvasútjait.

Körülbelül 9-10 éves korukban a gyerekek elkezdenek serdülni, és az addigi együttműködő, szabálykövető és szeretetteljes gyermekből tinédzser lesz. Ekkor kezdődik a lázadás és a dac korszaka, ami - mindenkinek nagy megkönnyebbülésére - általában az életnek csak ebben a szakaszában tart.

Megváltozott agyműködés

A kamaszokban tomboló érzelmi viharok egyik oka az agyban épp nagy fejlődésen áteső prefrontális kéreg, ami hangulatváltozásokat, felfokozott érzelmi reakciókat és ingerlékenységet eredményez. A homloklebeny elülső része ez az agykéreg, mely a következetes gondolkodásért, a következmények megértéséért felelős, illetve segít az érzelmek kontrollálásában és a döntéshozatalban. 7-8 éves kortól kezd fejlődni, teljes érettségét csak 25 éves korban éri el.

Az agyban, pontosabban az amigdalában egy másik terület sokkal korábban kifejlődik, ez a nucleus accumbens, mely felelős az örömreakciókért. Ebből már érthető, hogy ezért dominál a kockázatvállaló magatartás, a kamaszok rengeteg veszélyes vagy szabálytalan dolgot azért próbálnak ki, mit sem törődve a következményekkel, mert még nem fejlődött ki agyuknak azon része, mely a hatásokra figyelmeztetné őket.

Hormonok játéka

Bizonyítottan az agyban történő változások okozzák a serdülőkorban oly feltűnő viselkedésváltozásokat, de a nemi hormonok termelődése is rányomja a bélyegét attitűdjükre. 

Ebben az érzékeny szakaszban még az otthoni és iskolai kapcsolataik között is lavíroznak, nem csoda hát, hogy olyan sokszor frusztráltnak és meg nem értettnek érzik magukat a kamaszok.

A szülő reakciója számít

Azok a szülők, akik nem következetesek, azon kapják magukat, hogy a gyerekeik nem veszik komolyan őket. Tudják, milyen tetteket úszhatnak meg, és a szidalmazás vagy szülői jótanácsok már csak fehér zajként szólnak a háttérben. Fontos, hogy mind verbálisan, mind a cselekedetekből harmónia sugározzon; ha elhangzott az a fenyegetés, hogy egy hétig nem játszhat a telefonján, akkor tényleg következetesen el kell venni tőle, ha nem hagyja abba a kéretlen viselkedést.