Jump to content

Így csald ki a gyereket a túrára

2020. 07. 13. 15:46

Friss levegőre, mozgásra mindnyájunknak szükségünk van, de a gyerekeken hamar meg is látszik ezeknek a hiánya. Mégis, ha már elmúltak nyolcévesek, egyre nehezebb őket rávenni egy nagyobb kirándulásra. Mit tegyünk?

Bár a legfelkapottabb budapesti parkok és jó pár népszerű vidéki úti cél is le van zárva most a látogatók elől, egy kis kutatómunkával és tervezéssel bőven találhatunk olyan helyeket magunknak, ahova hétvégén érdemes és szabad is elmenni kirándulni, méghozzá úgy, hogy egy 4-6 órás túra alatt szinte ne is találkozzunk más emberekkel.

Sok szülő panaszkodik, hogy hiába hívják a gyerekeket kirándulni, legtöbbször csak grimaszolás és morgás a válasz, rosszabb esetben az egész túrát képesek tönkretenni csak azért, mert az erdő közepén nincsen internet.

Jó példával nevel a szülő?

Sajnos, bár nagyon jól hangzik, mégsem számít mindig a példa. A szülők már egy egészen más generáció, ők még az internet előtti korban születtek, akkor amikor bárki képes volt offline eltölteni pár órát mindenféle elvonási tünetek nélkül.

Rengeteg szülő korlátozza a gyerekei interneten vagy számítógép előtt eltöltött idejét, de ezt elég nehéz most az iskolabezárások után következetesen véghez vinni. Nem elég az online tanítás, de utána még teljesen jogos kérés a gyerektől az is, hogy valamennyi időt legalább az interneten együtt lehessen a barátaival. Egy jó beszélgetés, vagy csak egy fáradt gőzt kieresztő viháncolás közben azt várni a gyerekektől, hogy zárják be az applikációt, és érezzék jól magukat a kertben, rosszabb esetben pedig az erkélyen, teljesíthetetlen elvárás.

Vannak olyan szülők, akik eddig is gyakran kirándultak, ahová el is vitték a gyerekeiket, de ezek az alkalmak általában a szülők kifejezett kérésére jöttek csak létre, a gyerekek nyomatékos tiltakozása ellenére. Úgy tűnik, hiába a jó példa, ha egyszer kirándulásról van szó. Természetesen hallottunk már önként teljesítménytúrázó hatévesekről, de úgy tűnik, ők a valóságban elég kevesen vannak.

„Gyerekkoromban nagyon sokat kirándultam a szüleimmel – meséli Benedek. – Nem volt telkünk, mint másoknak az osztályból, úgyhogy hétvégenként túráztunk. Én imádtam menni, ott tanultam meg tüzet rakni, nyársat faragni. A feleségem viszont emlékszik rá, hogy ő is pont úgy nyafogott gyerekkorában, mint most a mi gyerekeink, de a végén mégis mindig nagyon élvezte a családi kirándulásokat. Nálunk demokrácia van otthon, de ha mi szülők úgy döntünk, hogy megyünk, akkor a gyerekeknek is jönniük kell. Legfeljebb másnap ők találják ki a programot. Még kicsik, de pár év múlva végig akarok velük menni a Kék körön. Az nekem is kimaradt, és bevallom, többet láttam Olaszországból és Ausztriából, mint a saját hazámból. Múlt héten szalonnát sütöttünk, és akkor derült ki, hogy a kilencéves lányom nem csak hogy nem csinált még ilyet, de nem is hallott róla soha. Annyira városlakók vagyunk, hogy a gyereknek kimaradt a szalonnasütés. Gyorsan pótoltuk is!”

A testmozgás és a természet közelsége alapvető jelentőségű az ember testi és mentális egészségében. Most, ha nem teszünk ellene nagyon tudatosan, akkor mindkettőtől megfosztjuk magunkat. Pedig sem sportolni, sem a természetben sétálni nem tilos, legalábbis olyan helyen, ahol egyedül lehetünk az egy háztartásban élő rokonainkkal, vagyis távol bármelyik lakott településtől.

(Forrás: nlcafe.hu / fotó: pexels.com)
divatesszepseg_sticky_layer_redesign