A nagyszülők sokkal nagyobb hatással vannak az unokákra, mint azt sokszor gondoljuk. Nagyszülőnek lenni egyszerűen más minőségű szeretet jelent, és ehhez minden gyereknek joga van, mint ahogy a nagyszülőknek is. A nagyszülőknek jár az unokákkal való együttlét lehetősége, a kényeztetés, a mesélés, a nagyi főztje és a nagypapa sztorijai, egyszóval a kapcsolattartás.

Egy ideális világban a szülők boldogan élnek, amíg meg nem halnak, és a gyerekek minden vasárnap délben körbe ülik a nagyszülői ház asztalát, ahova a nagymama a legfinomabb süteményeket sorakoztatja egymás után. Csakhogy ideális világ nem létezik, a szülők gyakran elválnak, miközben meggyűlölik egymást, és a nagyszülők se mindig tökéletes nagyanyók és nagyapók, vagy ha mégis, akkor a szülők nem engedik hozzájuk az unokákat. Jár egyáltalán láthatás a nagyszülőknek?

Könyörögtem a kapcsolattartásért

Janka két kislány nagymamája, aki évek óta küzd azért, hogy láthassa az unokáit. Úgy érzi, két igazán nagy vesztese van a válásnak, az egyik ő, a másik pedig a unokák. Próbál okos lenni, de néha nagyon nehéz visszafognia magát, és nem beszállnia abba a háborúba, amit a fia és a volt felesége vívnak egymás ellen a kapcsolattartásért.
„Tavaly december 25-én láthattam az unokáimat másfél órára, idén pedig anyák napján az erkélyről. Még meg sem ölelhettem őket a karantén miatt.”

Janka fia megcsalta a feleségét, majd amikor lebukott, elváltak. Az addig se túl fényes anyós-meny közötti viszony akkor teljesen elmérgesedett. „A menyem azt mondta, hogy azért lépett félre a fiam, mert nekem nem volt megfelelő a házasságuk. Pedig én nagyon igyekeztem egyáltalán nem beleszólni az életükbe, egyedül azt tartottam fontosnak, hogy boldogok legyenek. Nagyon sajnálom, hogy elváltak, próbáltam beszélni a menyemmel, könyörögtem neki, hogy ne zárjon ki a gyerekek életéből, de csak annyit mondott, hogy majd meglátjuk. Megláttuk: a láthatást természetesen a fiam idejében kéne intézni, de mivel azt is úgy próbálja megfúrni, ahogy csak lehet, nekem szinte már nem is jut időm együtt lenni az unokáimmal. Mivel a fiam Németországban dolgozik, havonta csak egyszer látja a lányait. Én megértem azt is, hogy akkor nem hozzám rohannak azonnal, hiszen szeretnének egy hétvégét együtt tölteni, de miért ne találkozhatnék kéthetente, legalább egy-egy délutánra én is kislányokkal, amikor a fiam nincs itthon?”
 
A nagymama felkereste a családsegítő szolgálatot, majd ügyvéd állásfoglalását is kérte, de a fia szigorúan megtiltotta neki, hogy a volt feleségét keresse, akár személyesen, akár jogi úton. Mivel ő is ritkán láthatja a saját gyerekeit, attól fél, hogy a volt felesége ellene hangolná a lányokat.
 
A családsegítőben arról tájékoztatták a nagymamát, hogyha a szülők elváltak, akkor a különélő apa szülei a bíróságon meghatározott, vagy közösen elfogadott kapcsolattartási időben találkozhatnak az unokával. Elvileg, és ezt külön hangsúlyozták, az unoka láthatásának nem akadályozhatja, ha a szülők valamelyike és a nagyszülők között elmérgesedett a kapcsolat a válás során, viszont a nagyszülői kapcsolattartásban az unoka érdeke a mérvadó, vagyis, ha a nagyszülő például alkoholista, vagy más gond van vele, akkor külön vizsgálják a kapcsolattartást.
„Semmiképp nem vinném bíróságra a dolgot, mert egy nagyszülő nem követelheti ki az unokái szeretetét a bírótól, de ha mégis megtenném, jó eséllyel én is kapnék havonta egy hétvégét kapcsolattartásra. Olyan borzasztó ez az egész!”