Az ekcéma - vagy más néven dermatitisz - hátterében az immunrendszer zavara miatt kialakuló krónikus gyulladás áll. A bőrbetegségben tünetmentes időszakok és kiújulások, fellángolások váltják egymást, utóbbiaknak többféle kiváltó oka lehet.

A bőrgyulladás során jellemzően erős viszketés, bőrpír, száraz bőr jelentkezik, mely a vakarás miatt kisebesedhet vagy megvastagodhat. A problémát kiválthatják, illetve erősíthetik a külső, környezeti hatások, allergének, de a hajlam is szerepet játszik benne. 

Az ekcéma típusai és kialakulási helye

Az ekcémáról és a lehetséges kezelési módszerekről sokat elmond az is, hogy a test melyik részén merül fel a probléma.

A tenyéren és a talpon, valamint az ujjak belső felszínén megjelenő tünetek leggyakrabban diszhidrotikus ekcémát jeleznek. Ekkor gyakran apró, nedvedző hólyagok jelennek meg gyulladás kíséretében. Ilyenkor sokat segíthet a helyi kezelés, a borogatás, az orvos gyulladáscsökkentő, akár kortikoszteroidot tartalmazó krémet is felírhat, de az esetleges bakteriális vagy gombás átfertőzöttséget is vizsgálni kell.

Gyakran külső környezeti hatásra reagál a szervezet az ekcémával, így a kontaktekcéma vagy az allergiás dermatitis esetén. Akkor merül fel, amikor a bőr azzal az anyaggal vagy allergénnel érintkezik, melyet az immunrendszer idegennek ismer fel: számos egyéb között mosószer, öblítő, parfüm, krém, fém- vagy nikkelanyagú ékszerek, vegyszerek, de akár füst vagy penész is okozhat problémát. Ilyenkor elsősorban az érintkezés helyének közelében alakul ki.

Ehhez hasonló az atópiás ekcéma, melynek elsődleges oka a genetikai hajlam. Ez a dermatitisz már kisgyermekkorban felléphet, pár hónapos korban főként az arcon és a fejen, később a hajlatokban, így a könyök, a térdhajlat vagy a csukló környékén lép fel gyakran.