Számtalan olyan szexuális és romantikus beállítottság létezik, melyekről sokan nem tudják, mit is jelentenek pontosan, vagy éppen teljesen mást hisznek róluk, mint amit valójában takarnak.

A demiszexuálisok például csak erős érzelmi kötődés mellett képesek vonzódni másokhoz, míg a szapioszexualitás azt jelenti, hogy az illető számára az intelligencia az igazán csábító, nem pedig a testi tulajdonságok. De mit takar az, ha valaki pánromantikus? 

A fogalmat rengetegszer összekeverik a pánszexualitással, pedig van köztük különbség. Ez azt jelenti, hogy az illető mindkét nem iránt ugyanúgy érezhet erotikus vonzalmat, sőt valójában teljesen hidegen hagyják a nemek, mert a személyiségek iránt táplál vágyat. A romantikus beállítottság azonban egy kicsit más.

Ez azt takarja, hogy valaki nemtől függetlenül esik szerelembe, és számára a romantikus kötődés sokkal fontosabb bármi másnál. Nem érdeklik a férfias vagy a nőies vonások, ugyanúgy a személyiség az elsődleges számára, de vonzódása a szexualitás helyett érzelmeken alapul. Nélkülözhetetlen számukra az intimitás, és az ő esetükben a vágyat is ez teremti meg. Kapcsolataikra jellemzőek az erős, szinte rajongáshoz hasonló érzések, melyekhez azonban nem mindig társul hasonlóan erős szexuális vágy: előfordul, hogy a hihetetlenül mély kötődés mellett nem, vagy csak igen gyengén jelenik meg az erotikus vonzalom. Xanet Pailet szexterapeuta és -edukátor szerint a pánromantikus beállítottság gyakran társul a demiszexualitással, számukra ugyanis az érzelmi kapcsolat teremti meg a szexuális vágyat, és az sem ritka, hogy az aszexuálisoknál is megjelenik. Ők így tehát szerelmet, kötődést éreznek egy bármilyen nemű társ iránt, de erotikus vonzalmat nem. Ezt a fajta viszonyt a szakértő szerint egy nagyon szoros barátság is jelentheti.