Az egyedülálló édesanyáknál ez még hatványozottabban jelentkezik, hiszen nekik sokszor egyedül kell a hétköznapokkal megküzdeniük. De a házasságban élők közül is egyre kevesebben tehetik meg, hogy akár a gyerek első 3 évében, akár tovább otthon maradjanak főállású anyaként. Ugyanakkor sokan érzik úgy, hogy kell a szellemi kihívás is, és vágynak arra, hogy az első babás hónapok után újra visszakerüljenek a kreatív körforgásba.

Ezért van a bűntudat

Stressz, fáradtság, munkahelyi parák, időhiány, állandó rohanás – ezek a legfőbb okok, amelyek miatt sokszor hibásnak érezzük magunkat, mivel nem egyszerű lavírozni a család, a munkahely és a háztartás között. Úgy érezzük, hogy nem tudunk elegendő időt fordítani a gyerekekre a karrierünk miatt (sokszor egyszerűen a megélhetésről van szó), és emiatt nem vagyunk elég jó anyák. Ha a gyerekek betegek, vagy segíteni kell a házi feladat megírásában, esetleg körmükre kellene nézni, ha túl sok időt töltenek az elektronikus kütyük előtt, vagy nem tudunk ott lenni az edzésen vagy a balettbemutatón. De a gyerekeink tényleg azt gondolják, hogy nem vagyunk jó anyák?

Büszke gyerekek

A sok anyai áldozat nagyon gyakran a kölcsönös megbecsülés forrása is lehet. A valóságban a gyerekek nem feltétlenül gondolják úgy, hogy nem kapnak elég figyelmet az édesanyjuktól a munkahelyi feladatok miatt. Próbáljuk meg mi is a pozitív oldalát nézni: a gyerekek stabilabban lesznek önállóak, ami hosszú távon gondolkodva mindenkinek hasznára válik, egy szabadabb légkör uralkodik otthon, önálló döntésekkel, nem a mama szoknyája mögé bújva. Lehetőség van esténként a nemzetközi konyhákat kipróbálni (pizza, gyros, illatos-omlós csirke) a házhoz rendelés segítségével. És az sem elhanyagolható, hogy a dolgozó anyák azt az időt, amit viszont a gyerekeikkel töltenek, azt teljes odafigyeléssel teszik akár hétvégén, akár szünidőben.