Két szív és két lakhely. Úgy is lehet boldog párkapcsolatban élni, hogy közben két különböző helyen van az otthonotok? Sőt lehet, hogy a kapcsolat így még boldogabb?

Ki találta ki egyáltalán, hogy kötelező összebútorozni, ha két ember szerelembe esik egymással? Úgy nem lehet a másikat szeretni, tisztelni és sok-sok időt vele tölteni, hogy közben más-más lakást, házat nevezünk az otthonunknak?

Csak ha tényleg akarod

Az együttélés azt jelenti, hogy akkor is együtt kell lenned a másikkal, amikor éppenséggel magányra vágysz. Lehet azt hinni, hogy az összezártság csak megerősíti a párkapcsolatot, de a párkapcsolati egyedüllét lehetősége sokunk által vágyott luxus. Sőt az is lehet, hogy a jól megválasztott programok hozzák közelebb a különélő párok tagjait, nem a hétköznapokban megélt rutinszerű ténykedések.

Megöl vagy megerősít?

Egyedül élni persze nem egy leányálom, hiszen minden problémával magadnak kell szembenézni: főzés egy személyre, bevásárlás, ház körüli teendők, csekkek. Ami nem öl meg, az megerősít – a sok nehézség, amivel egyedül nézünk szembe, önállóvá tesz minket, s hozzásegít egy felelősségteljes döntéshez is, mikor az a kérdés, hogy összeköltözzünk-e szerelmünkkel.

Kölcsönös tisztelet

Ha két külön otthon van, könnyebb megérteni és tiszteletben tartani a másik szabadságát, függetlenségét és igényét az énidőre. Egy saját életet (nem fiókot vagy szobát) akar, amit szívesen megoszt veled. Így is lehet együtt fejlődni párként, tiszteletben tartva a másikat.

Párban vagy egyedül?

Párban! Mégis úgy élhetsz, mintha szingli lennél. A te lakásod, a te várad, ha nincs kedved összeszedni a ruhákat, hát ott maradnak a fotelben, ha buliznál ablakmosás helyett, hát senki nem szól rád. Csodálatos!