Noha ez egy bizonyos ponton túl tényleg mentális probléma jele lehet, az, hogy valaki időnként saját magához szól, teljesen természetes dolog. Belső dialógusunk folyamatosan fut a fejünkben, és az, hogy egy-egy mondatot ki is mondunk ezekből, valójában még hasznos is.
Az önmagunkkal folytatott beszélgetés kisgyermekkorban kezdődik, és összefüggésbe hozható azzal a folyamattal, ahogyan újabb és újabb motoros képességeket kezdünk használni, például, hogy hogyan kell elérni tárgyakat, vagy később, amikor megtanulunk cipőfűzőt kötni.
Nemhiába indul el ennyire korán: a belső dialógusnak helye és szerepe van az emberi elme működésében. Mint azt dr. Tara Well pszichológusprofesszor is részletezte, a következő kedvező hatásai vannak.
Fokozza a magabiztosságot
Tudjuk, hogy a bátorító szavak mennyire fontosak, és milyen erőt adnak egy olyan helyzetben, amikor megpróbáltatásra kerül sor. Ez akkor is működik, ha saját magunktól ered a biztatás.
A görög Thessaly Egyetem kutatói sportfeladatokat felsorakoztató vizsgálatot végeztek, melynek keretében két csoportra osztották a résztvevőket. Bár mindkét oldal azonos edzésben részesült, az egyiknek az önmaguk felé irányuló beszédet erősítő tréninget is tartottak. Az utóbbiak magabiztosabbak lettek, kevésbé szorongtak a feladatok során, sőt még a teljesítményük is javult, amit annak köszönhettek, hogy jó, maguk felé intézett kommunikációjukkal képesek voltak saját önbizalmuk táplálására.
Segít kezelni a negatív érzelmeket
A saját magunk felé célzott mondatok abban is segítenek, hogy könnyebben vészeljünk át egy érzelmi megpróbáltatást. A Michigani Egyetem kutatói szerint ez főleg akkor működik, ha E/3. személyben szólítjuk meg magunkat.
Ezt úgy mérték fel, hogy EEG-t kapcsoltak a vizsgálatban részt vevőkre, hogy megfigyelhessék agyhullámaikat, miközben olyan képeket mutattak nekik, amelyek semlegesek vagy emocionálisan felkorbácsolóak voltak. Amikor olyan képet láttak az alanyok, amit érzésük szerint az utóbbi csoportba soroltak, akkor első körben azt kellett mondaniuk: ezt én felkavarónak látom, második körben pedig saját nevükkel, 3. személyben kellett fogalmazniuk: ezt XY felkavarónak látja. A második mondat kimondása után sokkal előbb csökkent az agyukban a kép keltette érzelmi felfokozottság jele, mint az előbbi mondattal, azaz a 3. személyű kommunikáció valóban nyugtató hatással lehet.
