Főleg most, hogy az összezártság már mindenkinek az agyára ment, rendkívül fontos lenne, hogy az anyák és apák jussanak valamennyi énidőhöz, még akkor is, ha csak a lakáson belül történik a kikapcsolódás, és annyit jelent, hogy nyugodtan megiszunk egy kávét. Ha viszont folyamatosan szórakoztatni akarjuk a gyerekeket, akkor a mostani 24/24 órás felügyelet mellett nullázzuk az énidőnket, ami esetleg eddig jutott, amíg intézményben voltak.

Nyilván nem a kétéves kis totyogókról van szó ebben az esetben, hiszen ők még eléggé ön- és közveszélyesek, úgyhogy tényleg folyton a nyomukban kell járni, de az ovisok középsőtől kezdve már abszolút alkalmasak arra, hogy 30 percet, vagy akár egy órát is ellegyenek magukban. Sőt, a kreativitásuk, problémamegoldó készségük, és a koncentráció fejlődéséhez erre az önálló játékra és az unalomra is szükségük van, úgyhogy tekinthetünk úgy az egyedül játszásra, hogy ezzel is felkészítjük őket az iskolára, miközben hozzájutunk egy lélegzetvételnyi szünethez. Mindenki csak nyerhet ezzel a helyzettel!

Nem a képernyő lesz a megoldás

Az önálló játék alatt természetesen nem azt értjük, hogy mindennap órákra ültessük le a gyereket a képernyő (tévé, számítógép) elé, mert akkor legalább nyugtunk van, hanem inkább a kreatívabb játékok felé terelnénk a figyelmet. Az óvodás korosztály már képes legalább 30 percig egyedül:

• lapozgatni pár képeskönyvet;
• legózni;
• szerepjátékozni a babáival, autóival, figurákkal;
• színezni;
• puzzle-özni;
• gyurmázni;
• krumplikat rajzolni.

És a sor még bőven folytatható a gyerek vérmérséklete, tehetsége, érdeklődési köre szerint. Csak így fogjuk megőrizni a józan eszünket a korlátozások végére, ha békén hagyjuk a gyerekeket, próbálunk tökéletes anyából átállni elég jó anya üzemmódba, és engedjük nekik, hogy önállóan, kreatívan elfoglalják magukat, naponta akár többször is, amíg mi feltett lábbal megiszunk egy életmentő kávét.