Még a legjobb kapcsolatoknál is próbatétel, hogy a következő heteket összezárva, szinte egymást kerülgetve töltik várhatóan az emberek. Hogyan lehet ezt jól kezelni? „Mindenkinek egy csapásra rengeteg tennivalóval kell most megküzdenie. Olyasmikkel, amiket csak ő maga tud elintézni szeretteivel kapcsolatban. Olyasmikkel, amiket munkájában önmagának kell megoldania. A világ változásával együtt sok emberben tulajdonképpen a gyász dolgozik még akkor is, ha nem feltétlenül azonosítja be így az érzéseit” – mondja Dr. Bátfai László pszichoterapeuta szakorvos, szupervizor-coach. „Mindez sok feszültséggel jár, hiszen a jelenlegi helyzet nem is nagyon áll másból, mint csupa kérdőjelből. Ezért nagy kérdés, hogy mennyire kommunikálunk nyíltan a kapcsolatunkban, mennyire ismerjük a másikat, mennyire vagyunk hajlamosak akár öntudatlanul is játszmázni. Fontos odafigyelnünk rá, hogy a szokásosnál aktívabban és nyíltabban kell beszélgetnünk egymással.”

Persze ezt a célt mindannyian ismerjük, azonban a mindennapokban nem is olyan egyszerű kivitelezni. Gyakran még magunk sem vagyunk tisztában azzal, ha játszmázni kezdünk. „Egy csapásra nem lesz mindenki asszertív-akrobata, de mindenképpen itt van ennek az ideje. Ahol nem nyílt a kommunikáció, ott arra várunk, hogy a másik kitalálja azt, mit is szeretnénk. Anélkül, hogy elmondanánk neki. Elképzelhető, hogy akár tapintatból, akár megszokásból arra a képre reagálunk, ami a fejünkben él életünkről, kapcsolatunkról és a másik emberről. Nem pedig arra, ami itt és most van. Ezek a jelek azok, amikre érdemes felkapnunk a fejünket, ha tapasztaljuk magunkon.”

Nem terhelni a másikat, de meghallgatni egymást

De mégis mit tudunk aktívan és tudatosan tenni annak érdekében, hogy akár ne csak a konfliktust kerüljük el, de még épülni is tudjon a kapcsolatunk az összezártságból? A szakértő szerint vannak erre egészen praktikus megoldások is. Az egyik fontos tényező természetesen a türelem. A másikkal, a másik hibáival szemben, azzal szemben, hogy nem az és nem úgy történik, ahogyan szeretnénk és nem feltétlenül úgy viselkedik a másik, ahogyan szeretnénk. „A türelem mellett még konkrétabb lépéseket is tehetünk. Talán a legfontosabb, hogy mindenképpen célszerű napirend szerint élnünk. A keretek segítenek abban, hogy biztonságérzetet adjanak, ráadásul így a társunk számára is kiszámíthatóvá válik a saját ütemtervünk. Az otthonlét ugyanis nem kell, hogy parttalan vagy eseménytelen legyen. Aki otthonról dolgozik, annak teendői vannak, a háztartás sem működik magától, fontos a saját magunkra fordított én-idő, illetve a barátokkal való kapcsolattartás is. Ne forogjon akörül a világunk, hogy a másikra reagálunk. Ne terheljük azzal, kizárólag a figyelmére várunk, adjunk teret egymásnak, igen, saját magunknak is.”