Majd akkor lesz időnk rendet rakni, meg takarítani, ha már megoldottuk a többi problémánkat? Pedig pont az segítene megbirkózni velük, ha rendet teremtenénk a környezetünkben. A tavaszi nagytakarítás nemcsak az otthonunknak, hanem a lelkünknek is jót tesz.
Minden tárgyhoz, amivel körülvesszük magunkat, valamilyen emlék fűződik. Egy doboz, amit a szülinapunkra kaptunk, egy képeslap Hawaiiról, az egykori kedvenc játékunk vagy épp a nagymama utolsó ajándéka. Akár tudatosul, akár nem, de mélyen belül mindenhez tapasztottunk valami érzelmet. Tehát nem a tárgyakhoz ragaszkodunk, hanem az azokhoz tapadó érzelmekhez.
Valójában éppen ez az, ami miatt nehéz megválni a dolgainktól, mert rejtett kódként működnek. Láthatatlanul, kitapinthatatlanul, nem egyértelmű módon aktiválják a hozzájuk tapasztott érzelmeket, amelyek aztán végül legóként összeállva, együttesen a biztonságot jelentik számunkra.
Tegyük fel, hogy megszületett bennünk az elhatározás, hogy végre belevágunk a tavaszi nagytakarításba, és ezáltal igyekszünk az életünket is helyrebillenteni. Hogyan lássunk neki a feladatnak?
A beszédünk és a testbeszédünk szüntelenül elárul minket, a gond az, hogy nem halljuk meg önmagunkat. Munkám során például a kifejezések, melyeket az ügyfeleim használnak, pontos iránymutatást adnak. Ezekben a helyzetekben sokszor a tehetetlenséget éljük meg. De valójában nagyon is sokat tehetünk, ha rajtakapjuk magunkat az ilyen szóhasználaton.