Mégis, van egy szegmens, amit kevésbé rázott meg a kijárási korlátozás, ez pedig a home decor vonal. Míg a világszintű bezárkózásnak köszönhetően – érthető módon – kevésbé vagyunk kiéhezve a csini irodai szettekre, és sajnos a flitteres partiruhákat sincs hová felvenni, addig egy-egy új lakberendezési tárgynak úgy tűnik, szívesen szorítunk helyet életünkben. De mi köze mindehhez a divatnak? Nagyon is sok!

Fent kezdődött minden

A trendet nem a covid hozta elénk, luxus szinten már a 2000-es évek eleje óta észlelhető volt a nyitás. Miután a divatházak már kipipálhatták a különféle divatkiegészítőket, parfümöket és kozmetikumokat, a lakberendezési tárgyak kerültek célkeresztjükbe. A bútortervezés, formatervezés éppúgy az iparművészet része, mint a ruhatervezés, az egyik által képviselt stílus könnyen átvihető, átültethető a másikra. Míg azonban a kozmetikumok a viszonylagosan kedvező áruk miatt arra hivatottak, hogy bevonzzák azokat, akik nem engedhetnék meg maguknak, hogy az adott divatháztól öltözködjenek, a home decor vonalak kialakítását részben más célok vezérelték. 

A luxusmárkák a saját szájízük szerint értelmezik a lakberendezést, a textilek, bútorok, dísztárgyak a divatházak márkaértékét képviselik, azokat a stíluselemeket, mintákat, anyagokat viszik tovább a tervezésüknél, melyek a divatházakat alapjaiban meghatározzák. A Fendi volt az egyik legelső luxusmárka, amely lakberendezési vonallal rukkolt elő, a Fendi Casa Home Collection 1987-ben látta meg a napvilágot, azóta pedig az Armani/Casa, az Hermès La Maison, a Louis Vuitton, vagy legújabban a Gucci is hódít a designer lakber tárgyaival. A Louis Vuitton esetén egyértelműen a monogram és az ikonikus mintázat az, ami meghatározza a termékek identitását, a Guccinál a burjánzó, maximalista esztétika, a Bottega Veneta esetén pedig a bőrből készült tárgyak túlsúlya – csak hogy néhányukat kiemeljem. 

Olyan életstílust, érzéseket akarnak sugallni, olyan miliőt kialakítani, amely egyértelműen az adott divatházhoz köthető – e szempontból tehát nem szimplán a trendvonatra ugranak fel, hogy azzal szórják tele a világot, amire a legnagyobb a kereslet. Ezt amúgy sem tudnák megtenni, tekintve, hogy a lakberendezési vonalak árai egy fillérrel sem képviselnek olcsóbb szintet, mint a ruhaneműk, maximum az illatgyertyák, párnahuzatok, hasonló apróságok jelenthetik a viszonylag szélesebb közönség számára elérhető szintet – de gyakran még azok sem.

A lakberendezés persze nem a milliomosok luxusa, mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy saját pénztárcájához mérten csinosítgassa otthonát. És itt jönnek képbe a fast fashion márkák, amik szintén igyekeznek a lifestyle irányába elmozdítani magukat és szimplán ruhák árusítása helyett egy komplett életstílust eladni az embereknek. Ez persze esetükben egy abszolút trendvezérelt mód, hisz saját stílusuk sincs úgy, mint egy divatháznak, azt kínálják, amire potenciálisan a legnagyobb a kereslet. 

#maradjotthon – és csinosítsd a lakást

Azzal, hogy a covid miatt sokkal több időt kényszerülünk otthon tölteni, mint korábban, össznépi szinten buzdult fel az emberekben a lakberendezési vágy. A tavaszi „ha már otthon vagyunk” sokaknál járt együtt szobafestéssel, kisebb-nagyobb felújításokkal, home office sarkak kialakításával, ami anyagi lehetőségekhez mérten mindenhol bevonzotta néhány új bútor vagy kiegészítő beszerzését is. Érzékelték mindezt a divatmárkák is, és bizony jól jártak azok, ahol volt home decor vonal: ilyen a H&M Home vagy a Zara Home, de nemzetközi szinten ott az Asos is, ami 2019 óta kínálja kisebb-nagyobb dekorációit.

Annál is inkább, mert a fast fashion túlpörgése, a rapid trendváltozások a divatholmik egyfajta elértéktelenedését eredményezte napjainkra. Amellett, hogy a folytonos újítás, mint a drog, függővé tette az embereket, azt is elérték, hogy meggondolják, mennyit hajlandóak kiadni egy-egy ruháért. Hisz minek fizessünk egy trendi darabért súlyos tízezreket, ha borítékolható, hogy fél-egy éven belül az egész már kipörög, mi pedig vehetünk valami mást, ha követni akarjuk a divatot?

Ráadásul ha nem vagyunk kőgazdagok, igencsak nehéz megideologizálni egy-egy drága divatholmi megvételét, mi több, komoly lelkiismeret-furdalásunk is lehet, ha többet költünk egy cipőre vagy táskára, mint a megszokott. Lakberendezési tárgy esetén azonban más lehet a helyzet: ha tudjuk, hogy hosszabb távra vásároljuk őket, lehetőségeinkhez mérten magasabb összeget is hajlandóak vagyunk kiadni érte (környezetvédelmi szempontból amúgy is a hosszabb táv lenne a célszerű).

A trend előretörését mutatja az is, hogy a lakberendezési tárgyak már a divatholmik kölcsönzésére szakosodott webáruházakban is megjelentek. A Rent the runway amerikai oldal múlt évben felvette listájára a home decor tárgyakat, hogy azok számára, akik a luxus életmódot csak kölcsönzéssel tudják megoldani, immár az otthonaikba is beszivárogtathassák a designer holmikat. Ugyanígy a megunt divatdarabok adásvételére szakosodott Poshmark is bővítette portfólióját, annak pedig, hogy a lakberendezést és a divatot mennyire összeköti a design, szép példái a magyar tervezők termékeit árusító üzletek és weboldalak is, mint a The Shortlist Studio, az Uptostyle vagy a wonderLAP concept, ahol rendre megtaláljuk mindkét vonalat. Érdekes azonban, hogy a magyar divattervezőktől még távol áll, hogy párnahuzatokra, grafikákra ültessék át a rájuk jellemző mintákat és formákat, bár kivétel mindig akad: az Anna Amélie márkánál a dizájnerre jellemző vonalrajzzal készített faliképeket is vásárolhatunk.