Hiába mondják azt, hogy – ha az átlagot nézzük – enyhébb lefolyású gyerekeknél a koronavírus-fertőzés, az ő elméjüket sem kíméli a jelenlegi helyzet, hiszen senki sem védett a pandémiával és azzal összefüggő izolációval járó stresszel és szorongással szemben.
A gyerekek különösen veszélyeztetettek lehetnek, ugyanis az a világrend, amelyben eddig éltek, életük rituáléi mind felborultak. Nemcsak a betegség van, de a tőle való félelem is. Még a legkisebbeket is érinti, mert könnyen leolvashatják és átvehetik a körülöttük élők feszült, szorongó hangulatát.
Lili (a neveket direkt megváltoztattuk) tízéves, extrán fogékony kislány, nagyon empatikus. Az a típusú gyerek, aki minden percéről beszámol otthon, mindent megoszt, sosem tart magában semmit, versenysportoló, az osztályban is népszerű. Élete kiegyensúlyozott, az otthoni légkör is jó. Az utóbbi időben semmi olyan nem történt, ami krízis vagy változás lett volna az életében az eddigiekhez képest (persze a járványon kívül), ezért is voltak eleinte teljesen megmagyarázhatatlanok a tünetei. „Úgy tűnt, összeszedett valami fertőzést, klasszikus tüneteket mutatott: hányinger, hasmenés, hasfájás, hidegrázás, csakhogy ezek a tünetek annyira erősek voltak, hogy alig tudott lábra állni – mondja édesanyja, Eszter. – Lilinél már sokadik napja tartottak a tünetek, egyre jobban gyengült, fogyott, étvágya sem volt, viszont se hőemelkedése, se láza nem volt, nem kezdett el köhögni. Órákat sírt, hogy milyen rosszul van, viszont a klasszikus láz-és fájdalomcsillapítókra nem reagált. Elvittük teljes kivizsgálásra, voltunk vérvételen, neurológiai vizsgálaton, röntgenen, székletvizsgálaton, koronavírustesztet is csináltattunk, minden irányban elindultunk, de nem állt össze a kép, mert minden lelete negatív lett. Akkor mondták, hogy ez pszichoszomatikus lesz, a kérdés csak az volt, mitől alakult ki nála.”
Eszterék tehát oknyomozó munkába kezdtek, hogy kiderítsék, pontosan mi okozza Lilinél az érzelmi történéseinek testi állapotok formájában történő megélését. „Tudni kell a lányomról, hogy nem néz tévét, rádióban is csak a zenét hallgatja, nem olvas és hall híreket a vírusról, nálunk otthon nem téma a vírushelyzet. Emiatt eleinte el is vetettem a vírusszorongást. De amikor semmi más okra nem derült fény, és úgy voltam vele, hogy pszichológust keresünk, akkor próbáltam a vírus kapcsán is kérdezgetni, ő pedig azonnal hárított. Azt mondta, nem fél ettől, nem is érdekli. Ekkor már másfél hete benne voltunk a helyzetben, és úgy éreztük a férjemmel, elmentünk a falig, és nem tudjuk, mi ilyenkor a teendő. Aztán újra beszélgetni kezdünk a vírusról, és akkor kibukott Liliből, hogy retteg attól, hogy meghal a nagymamája. Kiderült, hogy már mindenféle halált elképzelt neki, és extra méretű vírusszorongás van benne. Az iskolában azt hallotta, hogy rengeteg gyerek van már kórházban, mert elkapták a vírust, sokan meg is haltak, sőt a tanárok, idősebbek életét is veszélyeztetik, ha nem viselnek maszkot. Ez olaj volt a tűzre, a szorongására” – meséli Eszter.
Hogy a vírushelyzet a gyerekekben is szorongást okozhat, egyáltalán nem meglepő, mégis érdemes kicsit jobban megértenünk, mi játszódhat le a lelkükben, még ha kétségeiket nem is mutatják ki feltétlenül felénk. Fehér Tibor Dániel szerint a gyerekek számára ebben a helyzetben maga az ismeretlen lehet a félelmetes, illetve az, ha magukra maradnak a fantáziáikkal, félelmeikkel. „Nehéz eleve elképzelni nekik, hogy miről van szó. A felnőtt beírja az internetes keresőbe, és máris hozzájut valami kézzelfogható adathoz. Az értelmi képességek fejlődése miatt főleg a kisebb gyerekeknek erre még nincs eszközük. A szóbeliséghez kötött, fogalmi gondolkodás csak iskolás korban alakul ki jobban. A kisgyerek már csak életkora miatt is jobban szoronghat, mert még inkább érzelmileg irányított, jobban sodorható, mint egy felnőtt. Ráadásul az ember nem egy légüres térben lebeg, emberek és kapcsolatok vesznek bennünket körbe, így a gyermek szorongásait sem magában kell értelmeznünk.
