Korábbi szervezeten belüli felmérések már kimutatták, hogy a fizetésemelésnek általánosságban pozitív a megítélése, ám a munkával töltött idő mértékét, az elégedettségérzést csak kis mértékben löki ki a holtpontról, a béremelés mértéke ugyanis jellemzően annyira alacsony, hogy annak nem is nagyon tulajdonít a munkásember jelentőséget – magyarán: fel sem tűnik neki. A kutatásból kiderül, hogy lélektanilag megvan az a pont (vagy összeg), amikor a dolgozó komolyan elkezdi érezni a változást: nemcsak a bankszámláján látja a nagyobb összeget, de lélektanilag is csupa pozitív hozadékkal (kedélyállapot-javulással, pozitív jövőkép megjelenésével, kiszámíthatósággal) jár az emelés.
A bűvös szám a 7-8 százalék, vagyis ennyivel kellene a fizetéseket megemelni ahhoz, hogy a beosztott lelkében megszülessen a motiváció, hogy keményebben dolgozzon.
Ehhez a számhoz képest az átlagos fizetésemelés kimerül 3-5 százalékban, de sok helyen jóval ez alatt van – vagy egyáltalán nincs, ehelyett sokkal gyakoribb a bérek befagyasztása.
Az arányos béremelés mellett hatékony és eredményes lépés lenne, ha nemcsak pénzbeni juttatásokkal motiválnák a dolgozót. Például az extra szabad órák, a nem várt szabadnap, egy különleges feladat, az elismerés, mind mind a dolgozó morális hozzáállását erősítik – de jótékonyan hat a dolgozó lelkére az is, ha tudja és megérti, gazdasági okai vannak annak, hogy nem kap (nagyobb) béremelést.
