Be kell vallanom, jobbkezesként ezelőtt sosem gondoltam bele, hogy a világot tulajdonképpen teljes mértékben úgy rendezték be, ahogyan számunkra kényelmes, és ez időként akadályt gördíthet azok elé, akiknek a másik kezük a domináns. Például ott vannak a postán vagy a bankban kihelyezett madzagos tollak, amiket mindig a pult jobb szélére raknak, így balkezesként könnyű beleakadni, de éppenséggel spirálfüzetbe sem lehet túl kényelmes írni, az olló, a konzervnyitó és a hegyező használatáról nem is beszélve. Miután erre kissé bűntudatosan rádöbbentem – egy könyvet olvastam, amely érintette a témát –, körbekérdeztem balkezes ismerőseim között, milyen nehézségeik adódnak a mindennapokban, és kicsit meglepődtem, amikor azt az egyöntetű választ kaptam: teljesen jól elboldogulnak.

Persze az ollóhasználat macerás, az iskolában sokszor könyékig maszatosak voltak a tintától, és igen, ma már egyre több balkezes eszköz létezik, de sokan nem is gondolnak rá, hogy kipróbálják ezeket, megvannak a jobbkezesekkel. „Én szinte mindent fordítva csinálok. Ha egy bal- és egy jobbkezes dolgozik egy irodában, mindennapos az iratok megforgatása. De sok kis apróság van még, például amikor a párommal szőnyeget rázunk ki, tuti, hogy ellentétes irányban kezdjük el a hajtogatást. Viszont két balkezes verhetetlen a pingpongasztalnál” – meséli Erika, aki szintén nem érzi, hogy hátránya származna a dologból, inkább csak nevet a néha előforduló vicces szituációkon.

„A balkezesek általában szeretnek balkezesek lenni. Mindig történnek jópofa és érdekes dolgok. Mi arra jöttünk rá, hogy nem is itt van a probléma, hanem a kisgyerekeknél. Az óvodás, kisiskolás kor a kritikus” – mondja Kiss Erzsébet, a Magyarországi Balkezesek Egyesületének elnöke, aki természetesen maga is balkezes. Gyerekkorában megkísérelték átszoktatni, ami ellen az édesanyja keményen fellépett. „Azt mondta, ha már őt megnyomorította annak idején a tanító bácsi, engem ne” – meséli Erzsébet. Két fia szintén balkezes, és anno sokan kritizálták a pedagógusok és a családtagok közül is, hogy miért hagyják ezt. Egyenesen felelőtlenségnek titulálták a szülők viselkedését, azt mondták, a gyereknek emiatt rengeteg problémája lesz majd az életben. Erzsébet és a férje arra jutottak, hogy felvállalják a döntésüket, és szeretnének segíteni a balkezeseknek.

Az egyesület 2005-ben indult, most 12 taggal működik, de ez korántsem takarja a teljes létszámot. Sokan segítenek olyanok is, akik ugyan hivatalosan nem tagok, de szimpatizálnak a balkezesek ügyével. Erzsébetnek óvodapedagógus végzettsége van, és együtt dolgoznak grafológussal, illetve fejlesztőpedagógussal is.

Volt, hogy a pedagógusok még a balkezes ollót sem ismerték fel

Talán nem is gondolnánk, de a mai napig gyakran előfordul, hogy a tanítók vagy a szülők megpróbálják átszoktatni a balkezes gyerekeket a jobb kezük használatára – az egyesületet havonta kétszer-háromszor biztosan megkeresik ilyen problémával. Az elsődleges cél ezért a balkezesek érdekvédelme, de kutatással, oktatással, fejlesztéssel is foglalkoznak. Próbálják megtanítani a pedagógusokat arra, mit kezdjenek a balkezes gyerekekkel. Ennek a létjogosultságát mi sem igazolja jobban, mint amikor egy alkalommal belefutottak abba, hogy az óvónők azt hitték a balkezes ollókra, hogy hibás jobbkezes eszközök…