A fűzfán fütyülő rézangyalát! - valljuk be, ha elszakad a cérna, a legtöbb ember száját nem ez a nagyon visszafogott káromkodás hagyja el. Pironkodnak is érte sokan, pedig, mint egy pszichológiai vizsgálat kimutatta, nagyra tartott személyiségvonás meglétére utal, ha valaki szokott káromkodni.

Az említett vizsgálatot a cambridge-i Maastricht Egyetem, a Stanford Egyetem és a Hong Kong-i Egyetem közösen végezte.

Őszinte jellemre mutat a káromkodás

276 fős vizsgálatot végeztek. Feltették a kérdést a résztvevőknek, ki miért szokott káromkodni.

A többség azt felelte, hogy a negatív érzelmeik kifejezése a céljuk, illetve igaz véleményük őszinte közlése. Az alanyoknak szó szerint le is kellett írniuk, mit szoktak mondani, a szavakat később összeszámolták a kutatók. Végül, egy másik tesztben arra is felelniük kellett a résztvevőknek, felmérendő a becsületességüket, hogy előfordult-e már, hogy csaltak egy játékban, hasznot húztak másokból, vagy hibáztattak másokat a saját tévedéseikért.

A vizsgálat egy, szintén a káromkodási és igazmondási szokásokat online közegben felmérő, 74 ezer fős Facebook-felmérés eredményével is kiegészült, a kettő vizsgálat együttes eredményéről pedig az egyik egyetemi pszichológus így nyilatkozott:

- Azt találtuk, hogy minél inkább cenzúrázza valaki a beszédét, annál kevésbé becsületes és őszinte. Sokkal nagyobb figyelmet fordít a káromkodó arra, mit akar mondani, mint arra, hogy a másik ember mit szeretne hallani, ezáltal igazabb is, amit mond. Aki nem szűri a szóhasználatát, tehát káromkodik, az őszintébb ember - mondta David Stilwell.

A káromkodás kapcsán nem ez volt az első vizsgálat. Egy korábbi, melyet az amerikai Marist Főiskola és a Massachusetts-i Szabad Művészeti Főiskola végzett, azt mutatta ki vizsgálatában, hogy a káromkodásra hajlamos embereknek rendszerint magasabb az IQ-juk azokénál, akik nem szoktak szitokszavakat használni.

A magas intelligenciával a rendetlenségre való hajlamot és az éjszakai bagoly életmódra való hajlamosságot is párhuzamba állították a kutatók. Úgy tűnik tehát, a nem túl üdvös szokások, mint a káromkodás, a dolgok széthagyása a lakásban és a kései fekvés rossz szokása intelligens és őszinte embert takarhat. Nem vitatkozunk a kutatókkal, hiszen, mi mást is vágyhattunk volna hallani?