Kár tagadni, hogy a pénz milyen központi szerepet játszik az életünkben, nemcsak felnőttként, hanem gyerekkorban is. Minden nap jelen van, és ahelyett, hogy eltitkolnánk a gyerek elől, inkább meg kell rá tanítani, hogyan bánjon úgy a pénzzel, hogy a hasznára legyen. Szó sincs arról, hogy pénzimádatot kellene nevelni a gyerekbe, sőt, inkább azt kell valahogy átadni neki, hogy a pénz arra van, hogy kényelmesebbé tegye az életét vele, de nem azért kell élni, hogy halmozza a bankban. Következzen pár tanács, hogy megtanítsuk a gyereket jól bánni a pénzzel – erre felnőttkorában nagy szüksége lesz.

Ne csak spórolni tanítsd meg!

Dan Stampf egy befektető cég elnöke, szerint a spórolás fontos dolog, de ugyanakkora hangsúlyt kell arra is fektetni, hogy élvezzük a pénz adta lehetőségeket. A spórolás nem a pénz kedvéért történik, hanem egy cél érdekében, azaz hogy valami olyat valósítsunk meg belőle, ami örömet okoz. Stampf például úgy tanítja spórolni a gyerekeit, hogy bizonyos időközönként az összegyűlt pénz egy kis részéből mindig venniük kell maguknak valamit, amire vágynak, olyanra kell költeniük, amitől jól érzik magukat.

A fontossági sorrend felállítása

A szakember szerint egészen kiskorban kell elsajátítani azt, hogy nem szórhatjuk el a pénzt mindenre, amit csak megkívánunk. Mert akkor nem marad a fontosabb költségekre. Valóban egy létfontosságú képesség a pénzzel kapcsolatban (is) a fontossági sorrend felállítása, hiszen máshogy nem lehet felelősséggel élni az életünket. Például előbb kifizetjük a rezsit, kiszámoljuk, mennyi pénz kell az ételhez, egyéb alapszükséglethez, és csak a fennmaradó pénzt költjük el szórakozásra. Ezeknek a szabályoknak a lefektetése már gyerekkorban kezdődik, egyrészt példamutatással, másrészt pedig azzal, hogy segítünk a gyereknek abban, hogyan költse el okosan a saját zsebpénzét.

Beszélj nyíltan a saját pénzügyeidről

Ahhoz, hogy a példánkból tanuljon a gyerek a pénzről, elkerülhetetlen, hogy nyílt kártyákkal játsszunk. Nem kell titkolózni, nyugodtan lehet vele beszélni arról, mennyit keresünk, mennyi megy el a szükséges vásárlásokra, és mennyi marad arra, hogy megvesszük neki a játékait. Nem az a jó út, hogy csak annyit mondunk neki, hogy „nincs pénzünk”, hanem az, ha elmagyarázzuk, hova megy el a havi fizetés nagy része.