Amikor a gyerek kinő a dackorszakból, fellélegzünk, hogy végre vége van a nagy idegösszeomlásoknak és azt gondoljuk, innen már sétagalopp lesz az életünk. Elég nagy pofára esés jön aztán tinikorban, amikor a 12 éves gyerek újra elkezd olyan tüneteket produkálni, mintha 3 éves lenne.

Nyilván a 12 évesnek sokkal jobb a kommunikációja, mint egy 3 évesnek, úgyhogy azért nem teljesen ugyanaz a kettő. A tini például már nem fetreng a földön hisztizve a bevásárlóközpont közepén, cserébe viszont úgy rád vágja az ajtót, hogy zeng tőle az egész ház.

Dr. Kathleen Van Antwerp gyerekpszichológus tanulmánya szerint teljesen természetes, hogy visszatérnek tinikorban a hisztik, mert a fejlődés szempontjából ugyanazt a mérföldkövet kell teljesítenie mindkét korosztálynak:

Fejlődés szempontjából a tinik és a totyogók nagyjából ugyanazon a szinten vannak, minkét korosztály egy új, következő korszakba igyekszik lépni, csak még nincsenek meg a megfelelő eszközeik hozzá. A totyogók a hiányzó kommunikációs eszközök miatt fejezik ki magukat hisztivel, a tiniknél pedig az agy érzelmekért felelős része fejlődik ugrásszerűen, emiatt szélsőséges a viselkedésük. A tanulmányunk szerint az agy kognitív, racionális része egészen a húszas éveink közepéig fejlődik, ez tekinthető a kamaszkor végének.

Azért fontos ez a tanulmány, mert más megvilágításba helyezi nekünk a kamasz gyerekeinket. Ahogy a kis totyogóknak is megbocsátjuk a hisztiket azzal, hogy ez van, a dackorszak már csak ilyen, úgy a tiniknek is könnyebb lesz elnézni, hogy érzelmileg olyan stabilak, mint egy kétlábú szék.

Ha amúgy rendes, becsületes a gyerekünk, vannak barátai, valahogy elvergődik az iskolában, és nem borogat kukákat szabadidejében, akkor nincs nagy gond, fejlődik az agya, legyintsünk rá, hogy csak kamasz, és engedjük el a bosszankodást.