Jump to content

Karantén és válás

2020. 05. 30. 14:04

Két olyan párral beszélgettünk, akik valóban a karantén alatt hozták meg a végleges döntést a házasságuk lezárásáról, de mindnyájan azt mondják, hálásak a sorsnak, hogy a házasságuk utolsó hónapjait kényszerű összezártságban töltötték.

Rengetegen bocsátkoztak jóslatokba a karantén lejárta utáni időszakra. Volt a ki hatalmas babyboomot jósolt, és akadt, aki a válások számának emelkedését. Valószínűleg inkább a bontóperek száma emelkedik, mintsem a gyerekszületéseké, de a pontos számokra még mindenképp várni kell. Riportalanyaink mindegyike egyetértett abban, hogy nem a karantén miatt válnak, és az összezártság ugyan segített meghozni a nehéz döntést, ami előbb-utóbb mindenképp megtörtént volna.

Enikő és Péter tizennyolc éve házasodtak össze, a lányuk tizenhat, a kisfiúk négyéves. Tíz éve egyszer már válságba került a kapcsolatuk, de akkor még mindketten úgy érezték, hogy menthető a dolog, és érdemes is dolgozni érte. „Párterápiára mentünk – meséli Enikő. Nem igazán bíztam benne, mert azt láttam a környezetemben, hogy azok, akik párterápiára mennek, később mind elválnak. Valószínűleg mi még időben kértünk segítséget, mert működött a dolog. Nem túlzok, olyan jó időszak következett, amit akár második szerelembeesésnek is lehet nevezni. De az, amit most átélünk, egészen más. Nem arról van szó, hogy ellaposodott a kapcsolatunk, hanem hogy mindketten teljesen kiégtünk minden szempontból, de különösen, mint család, és egyikünk se látja akár a legkisebb esélyét sem annak, hogy ez valaha is változni fog a jövőben. Nem is kérünk segítséget, ugyanis mindketten tudjuk, hogy nem akarunk már együtt élni többet.”

Maratont kezdett futni, az jó sokáig tart

A nő szerint két éve kezdett megváltozni minden, amikor visszament dolgozni. Azt vették észre, hogy esténként már nincs mit mondaniuk a másiknak, csak a gyerekek körül teendők voltak közösek, különben csendben léteztek egymás mellett. Péter elkezdett futni, két év alatt felhozta magát nulláról a maratonig, Enikő pedig a jógában találta meg azt, amit keresett.

„A szexuális életünk is szinte teljesen megszűnt, talán havonta egyszer voltunk együtt, azt is leginkább kötelességből. Amikor felmerült bennem, hogy ennek a házasságnak vége, a barátnőm rögtön azt kérdezte, hogy mi a helyzet a szexszel? Mindenki sejteni vélte, hogy vagy nekem, vagy a férjemnek van valakije. Nem volt.”

A karantén első pár hetében Enikő még gondolkodott azon, hogy talán érdemes lenne újra megpróbálniuk helyrehozni a kisiklott kapcsolatot, de ahogy teltek a napok, egyre biztosabb volt benne, hogy nem akarja.
„Egész nap egymás mellett dolgoztunk a kanapén, ebédet főztünk, kutyát sétáltattunk, mostunk, főztünk, vasaltunk. De egy pillanatnyi intimitás nem volt. Nem simítottuk meg egymást, nem beszélgettünk csak úgy. Pont egy hónapja voltunk otthon, amikor egyik reggel úgy ébredtem, hogy ezt nem akarom tovább csinálni. Megkértem a férjem, hogy jöjjön le velem kutyát sétáltatni, hogy a gyerekektől távol tudjuk beszélni. Nem kérdezett vissza, hogy mit akarok megbeszélni, és már láttam a tekintetében, hogy tudja miről van szó, mert nála is megszületett a döntés a négy hét alatt ugyanerről.
Nem tudom, könnyebbültem-e már valaha meg ennyire, mint amikor kimondtam, hogy el akarok válni. Péter csak annyit mondott, hogy oké, szerinte is. Este azért megittunk egy üveg bort, de nem volt nagy dráma. Akkor még nem szóltunk a gyerekeknek.”

(Forrás: nlcafe.hu / fotó: pixabay.com)
divatesszepseg_sticky_layer_redesign