Egyikünk sem tökéletes, vagyis mindannyiunk háza táján akad valami, amibe bele lehet kötni, ha valaki nagyon szeretne. Márpedig sokan kifejezetten élvezik mások kritizálását, ahelyett, hogy magukkal foglalkoznának. Azoknak, akiknek gyakran szalad ki a száján káromkodás, szanaszét hagyják a holmijaikat, és az otthonuk leginkább egy csatatérre hasonlít, minden bizonnyal tele a padlásuk rosszalló megjegyzésekkel, pedig lehet – a tudósok szerint legalábbis –, hogy inkább dicséretet érdemelnének.
Ezeréves berögződés, hogy aki csúnyán beszél, az minimum neveletlen, de ehhez még szeretik hozzátenni azt is, hogy minden bizonnyal szegényes az illető szókincse, ami ráadásul nagyrészt csak káromkodásra korlátozódik. A hozzáértők szerint ideje végre leszámolni ezzel a tévhittel, ugyanis semmilyen összefüggés nincs a fenti állítás és a valóság között.
A nyelvi sokszínűség az intelligencia jele mind a köznapi beszédben, mind azokban a helyzetekben, amikor cifrább kifejezések hagyják el a szánkat. Fontos hozzátenni, hogy a kiemelkedő mentális képességekkel rendelkezők könnyen felmérik, hogy mikor és hol használhatják a kevésbé szalonképes kifejezéseket, vagyis szó sincs arról, hogy megállás nélkül ontják magukból az otrombaságokat.
Sok kamasz szobájának falán díszelgett egy időben az a felirat, amelyik szerint rendre csak a hülyéknek van szükségük, a zsenik ugyanis átlátnak a káoszon. Nos, ennek a viccesnek szánt felvetésnek van valóságalapja, amit most már tudományosan is alátámasztottak. A kiemelkedő intelligenciával és intuícióval rendelkezők számára nem jelent gondot megoldást találni a kacifántos helyzetekben, ezt a képességet pedig kiválóan kamatoztathatják akkor, ha sürgősen meg kell találniuk valamit a nagy rendetlenségben.
Tiszteletet érdemelnek a trehány emberek amiatt is, hogy a felfordulás közepén is képesek összeszedetten dolgozni és koncentrálni, az átlagos intelligenciával rendelkezők többsége ugyanis alkalmatlan erre – nekik csak akkor forognak olajozottan az agytekervényeik, ha rend uralkodik körülöttük. Lényeges kiemelni, hogy kupi és kupi között is van különbség: az intelligens emberek egyáltalán nem igénytelenek a környezetükre, attól tehát, hogy kupacok tornyosulnak az íróasztalukon, és kaotikusnak tűnik a szobájuk, a tisztaság előkelő helyen szerepel a fontossági sorrendjükben.
Fény derült arra is, hogy azoknak, akiket nem rettent el egy kis virrasztás, az átlagosnál magasabb az intelligenciájuk. Az éjszaka csendjében és nyugalmában sokan hatékonyabban tudnak dolgozni, és jóval kreatívabbnak érzik magukat, mint a nappali zűrzavarban. Nem véletlen, hogy sok nagy koponya számolt be arról korábban, hogy egyszerűen képtelen akkor ágyba bújni, amikor mindenki más édesdeden alszik – a kiemelkedő intelligenciával rendelkezők számára inspiráló az éjszaka csendje, és ösztönző a tudat, hogy amíg a többiek pihennek, ők új ötleteken törhetik a fejüket, vagy azok megvalósításán dolgozhatnak teljes erőbedobással.
A túlzás persze ezen a téren sem vezet semmi jóra: a kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkezők tudják, hogy az alváshiány hosszú távon károsíthatja az egészséget és korlátozhatja az agy teljesítőképességét, ezért korántsem virrasztanak át minden éjszakát – csakis azokat, amelyeken nem hagyja aludni őket a tettvágy és a kíváncsiság.
