Egy 2012-es angol felmérés szerint a női-férfi párkapcsolatok 92,5%-ában a férfiak magasabbak a partnerüknél, átlagosan 13 centiméterrel. 

Arra is fény derült, hogy a legtöbb férfi és nő számára fontos, hogy a férfi legyen a magasabb - ahogy azt az általános „elvárás” diktálja. Pedig nincs abban semmi rossz vagy furcsa, ha a nő a magasabb a felek közül, sőt. Bizonyos szempontokból kifejezetten jobb is.

Sok férfinál a magasság büszkeség kérdése. Azok, akik ki vannak békülve azzal, hogy alacsonyabbak, mint a barátnőjük vagy feleségük, egészséges önbecsüléssel rendelkeznek. Az ő közérzetük nem függ a társadalmi nyomástól. Emiatt az sem zavarja őket, ha a nő magasabb náluk, ambiciózusabb vagy például többet keres, mert egyszerűen nem érzik fenyegetve magukat a nemi sztereotípiáktól.

Sok nő párválasztásnál külön figyel arra, hogy a jövőbeni partner magasabb legyen nála, és bele sem gondolnak, hogy ezzel mennyire leszűkítik a potenciális jelöltek körét. Lehet, hogy már van is a környezetükben olyan kiszemelt, aki minden egyéb igényüknek tökéletesen megfelelne, de a magasságprobléma miatt nem megy át a szűrőn. Sokkal nagyobb a „választék” azon nők számára, akik nem zárják ki a náluk alacsonyabb férfiak közeledését. Hiszen egy kapcsolat boldogsága talán csak nem pár centiméteren fog múlni?

Vannak nők, akik attól félnek, hogy nem tűnnek eléggé nőiesnek, ha a párjuk fölé magasodnak. Azonban a 21. században már aligha számítanak az ilyen, hagyományos nemi szerepekben gyökerező megítélések: egy nő magasan is lehet nőies, a férfi pedig alacsonyan is lehet férfias.

Azok a nők, akik boldog párkapcsolatban élnek egy alacsony férfival, a saját önbizalmukat is építhetik, mert tapasztalják, hogy a külvilág véleményétől függetlenül jól tudják érezni magukat a bőrükben. Ez nagy felszabadultsággal jár. Így magas sarkút is bátran felvehetnek, nem kell méregetni, hogy hány centi az, amennyivel még nem fog a párja fölé tornyosulni: egyszerűen nem számítanak az ilyen külsőségek.