Például a hajmosás egy teljesen normális tevékenység, de simán elszabadulhat annyira, hogy függőséggé váljon. Zsófinál épp ez történt.

„Kamaszkoromban kezdődött, hogy megszállottja lettem a hajmosásnak. Gyönyörű, hosszú, dús hajam volt, a büszkeségem, de elkezdett zsírosodni 12 éves korom körül. Tűrhetetlennek éreztem, ha már csak kicsit zsíros volt, ezért kétnaponta, majd már naponta megmostam.

Aztán eljutottam odáig, hogy reggel hajat mostam, de délutánra már koszosnak éreztem, úgyhogy megint mentem megmosni. Nem tudtam leállni, ha egy kicsit is zsírosnak láttam, azonnal mostam, belső kényszer volt, nem bírtam elviselni a fejemen a hajamat, ha nem éreztem patyolattisztának. 

Mivel a hosszú hajat nehéz kezelni, sokáig kell szárítani, ezért képes voltam egy órával korábban kelni iskola előtt, hogy legyen időm mosni és szárítani. Határozottan negatív hatással volt az életemre, sokszor lemondtam programot a hajmosás miatt, mert ilyen fejjel nem lehet emberek közé menni, volt hogy hiányoztam az iskolából, mert nem tudtam reggel hajat mosni, mert elaludtam, délutánonként nem mentem át a barátaimhoz, és ők sem jöhettek át hozzánk, mert hajmosás volt a program. Elvesztem benne teljesen.

Annyira macerássá vált, úgy megutáltam a szárítgatását, hogy levágattam rövidre, hogy legalább gyorsabban menjen a mosás. Anyukám volt az, aki végül meggyőzött, hogy ez már nem egészséges, és elcipelt egy pszichológushoz, hogy csináljon már velem valamit.

Természetesen kiderült, hogy az egész nem a hajam tisztaságáról szólt, hanem a kiskamaszkori önbizalomhiányt próbáltam kompenzálni az állandó hajmosással. 

Nem volt egyszerű leszokni róla, de mire egyetemre mentem, már megelégedtem azzal, hogy csak naponta egyszer mossam meg. De felnőttkoromig várni kellett arra, hogy átszoktassam magam a kétnaponta hajmosásra.”

A függőség nagyjából bármiből kialakulhat, amit túlzásba viszünk, amivel valamiféle jutalmazást adunk magunknak, vagy elkerülünk vele kellemetlen érzéseket, és még akkor is folytatjuk, ha negatív hatással van az életünkre, egészségünkre.

A következő 5 furcsa függőség gyakoribb, mint gondolnád.

1. Ajakbalzsam

Dr. Samantha Conrad bőrgyógyász szerint kényszeres ajakbalzsamozás igenis létezik, ördögi körbe kerül az, aki túl sokat balzsamoz.

„Aki függővé válik az ajakbalzsamtól, az tulajdonképpen a puha ajkak függője, és kényszert érez, hogy újra meg újra a balzsam után nyúljon, és kenje vele a száját. Ha nincs nála ajakbalzsam, komoly tünetei lehetnek, akár pánikrohamot is kaphat.”

2. Elfoglaltság

Lindsey Pratt pszichoterapeuta leírása szerint az elfoglaltságfüggőknek szükségük van arra, hogy állandóan legyen valamilyen tevékenység, amit csinálhatnak ahhoz, hogy az életük ne tűnjön üresnek.

A folyamatos elfoglaltság betölti náluk azt az űrt, amit a magány vagy az egyedüllét jelent. Elkerülik az állandó teendőkkel azt, hogy önmagukkal legyenek. Ez az elkerülés képes függőségig fejlődni.

3. Testápolók

Dr. Joshua Zeichner bőrgyógyász főorvos szerint ha napjában kettőnél többször bekenjük magunkat testápolóval, azzal csak azt érjük el, hogy a bőrünk függővé válik tőle, és hamarabb kiszárad nélküle.

„Ha állandóan krémezzük a bőrünket, akkor ellustul, nem kell olyan keményen dolgoznia, hogy a saját természetes egyensúlyát fenntartsa. Természetesen, ha ekcéma, kivörösödés, szárazság lép fel, akkor a krémezés segíthet, de ha amúgy normális a bőr, akkor nem kell feltétlenül kenegetni mindennap.”

4. Lakásrendezés

Az egyik legfurcsább függőség Lindsey Pratt szerint a közösségi oldalaknak köszönhető. A Facebookot, Instagramot elöntötték a tökéletes lakások, és az erre fogékonyak könnyen függőjévé válhatnak, hogy a saját lakásukat folyton átrendezzék, megszállottan cserélgetik a kiegészítőket, mindig a tökéletes szőnyeget és függönyt keresik. Közben rengeteg pénzt el is költenek erre a függőségre, aminek semmi más célja nincs, mint online megmutatni, milyen fantasztikus lakásban élnek.

A ma jellemző célzott hirdetések táplálják is ezt a függőséget, könnyen el lehet veszni ebben a megrendezett életben ahelyett, hogy a valósággal szembesülnénk.

5. Szelfizés

Ha már közösségi oldalakról beszélünk, akkor ne maradjon ki a szelfizés sem, amitől szintén függővé válhatunk. Akik folyton feltöltik magukról a képeket és várják a pozitív visszajelzéseket akár csak egy lájk formájában, a dopamin rabságában élnek. Pratt szerint ez egy szociális verseny, amiben a függők kényszert éreznek, hogy elnyerjék a legjobb élet díját, ezért nem tudnak leállni a posztolással.