Mi is lenne égetőbb kérdés mostanában, ami egy 5-6 éves gyerek szüleit foglalkoztatja, mint az iskolaválasztás. Vannak, akik a „mi is felnőttünk valahogy” elvére esküsznek, és beadják a gyereket a kerületileg illetékes általános iskolába abban a reményben, hogy megtalálja a helyét. Mások – akik tehetik – magániskolába járatják majd a gyerekeket. Mivel hatalmas a túljelentkezés, így itt felvételiznek a gyerekek, ami 6 évesen – lássuk be – nem éppen ideális helyzet. Ebben az esetben a legjobb, ha a gyereknek azt mondjuk, hogy játékos foglalkozásra megyünk, és szót sem ejtünk arról, hogy ott bárminek is meg kellene felelnie. Ebben az életkorban amúgy se tudja még, mit is jelent ez.

Az iskolaválasztás fontos, ezen a kérdésen nem lehet egy vállrándítással, könnyen átlendülni. Hosszú időre határozza meg a gyerekek életét az, hogy jól választottunk-e iskolát. Persze mindenhonnan el lehet menni, de azért mégsem vághatunk bele így a szeptemberbe.

A legjobb, amit tehetünk – bárhol is kezdje a tanévet a gyerek –, hogy felkészítjük őt a stresszhelyzetekkel való megküzdésre. A boldogságóra program aktuális témája a megküzdési stratégiák, amelyeket már első osztályban el lehet kezdeni megmutatni a gyerekeknek.

Morvai Dóra, boldogságórát tartó pedagógus hívta fel a figyelmet arra hogy a mai gyerekek az óvodából kinőve fiatal felnőtt korukig a napjaik nagy részét az iskola falai között töltik. Sajnos ezzel együtt a stressz is hozzátartozik a mindennapjaikhoz. Szomorú, hogy egyre fiatalabb korosztálynál jelentkeznek a jellegzetes tünetek:

• álmatlan éjszakák,
• rettegés a kudarctól,
• pánikrohamok.

Egy nemrégiben elvégzett kutatás szerint minden 6. gyerek szenved ezen tünetek valamelyikétől.

Óriási nyomás nehezedik ránk, hatalmas elvárásokkal szembesülnek a gyerekeink is. A média azt sugallja, hogy különlegesnek, sikeresnek kell lenni, meg kell mutatnunk magunkat, jelen kell lenni a közösségi médiában. Aki nem tud semmi érdekeset felmutatni, hamar értéktelennek gondolhatja magát.

Emellett sokszor maguk a szülők is túlzott elvárásokat támasztanak a gyerekeikkel szemben. Érdemjegyekben mérjük a gyerekeink teljesítményét, sokan már a négyes osztályzat láttán elkeserednek, pedig a négyes jelentése: jó.

Ha a gyenge jegyekhez társuló kudarcélmény állandósul, akkor a diákok ördögi körbe kerülhetnek: már előre rettegnek a sikertelenségtől, elvesztik önbizalmukat, visszahúzódók lesznek, és sokan már azelőtt fel is adják, hogy egyáltalán belekezdenének valamibe. Egyre nehezebben koncentrálnak a rájuk nehezedő stressztől, mások pedig akár egészségi problémákat is produkálnak, sőt extrém esetben az iskolai agresszió is megjelenik a viselkedésükben. Ebből aztán nagyon nehéz kitörni.

A jegyek pedig nem csak a gyerekek teljesítményét tükrözik, képet kapunk a pedagógus munkájáról és a többiek eredményéről is. Ez így azonban nem lehet objektív, hiszen mindig viszonyítunk, és ott a kérdés bennünk:

Másik iskolában, más gyerekek között vajon ugyanez az eredmény születne ?

Legyünk „csak” elég jó szülők!

Nyugodt és biztonságot sugárzó szülőkre van szükség, de sajnos a mai anyákra és apákra is hatalmas nyomás nehezedik. A reggeli kapkodás már rányomja a bélyegét a napunkra, főleg, ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztük, például a gyerekünk nem a mi elképzelésünk szerint viselkedik. Ez aztán beindítja a dominóelvet, és minden feszültség a legkisebbeken csapódik le.

Fontos, hogy figyeljünk oda magunkra is. Néha szánjunk egy kis időt  egy nyugodt sétára a szabadban! Ha nem sajnáljuk az időt egy kis kikapcsolódásra, és eltávolodunk a hétköznapoktól, kitágul számunkra a világ, és jobbnál jobb ötleteink támadnak a megoldhatatlannak tűnő problémákra. Ha egymásra figyelünk, türelmesebbek leszünk a gyerekeinkkel is, kapcsolatunk is javulni fog.

Bárhol is kezdje majd a tanévet a gyerekünk, egy dolog biztos: nagyon nagy szüksége lesz a kezdeti nehézségek átvészeléséhez a szüleire. A boldogságóra program tankönyveiből, munkafüzeteiből, de akárcsak a Pozitivity társasjáték feladataiból rengeteg olyan technikát sajátíthat el csemeténk még iskolakezdés előtt, amely majd hasznára válik az első osztálytól kezdve.

De a lényeg, hogy a megoldás kulcsa a kezünkben van: nyitottság az új módszerek felé, alkalmazkodás és a legfontosabb, a bizalom, a gyerek-szülő-pedagógus hármas alkotó együttműködése.