Az egészséges barátságokban a felek egyenlőként tekintenek egymásra, ám előfordul, hogy az erőviszonyok felborulnak, és ez egyikük igyekszik kontrollálni a másikat: állandóan csak parancsolgat neki, utasítgatja, és azt szeretné elérni, hogy azt tegye, amit ő akar.

- Különbözünk abban, hogy mennyire akarunk kontrollt gyakorolni a környezetünk felett. Van, akinek nagyon fontos, hogy minden pontosan úgy történjen, ahogy ő elképzeli, és nehezen viseli, ha ez nem sikerül. Hogy miért? Alapvetően azért, mert a kontroll gyakorlása, az, ha én mondom meg, mi és hogyan történjen, biztonságot ad. Ha a világ kiszámítható körülöttem, akkor nem érhet baj. Ez az érzés, persze, sokszor nem tudatos, de valahol mélyen belül mégis ez dolgozik bennünk - mondta Sákovics Diana.

- A parancsolgatás sokszor a másik feletti kontroll gyakorlásának eszköze, ami arra szolgál, hogy az utasítgató belső lelki bizonytalanságát csökkentse, hogy ő maga jobban érezze magát a bőrében. A kontroll gyakorlása a hatalom érzését adja, a hatalom pedig önbizalmat és erőt ad annak, aki ennek egyébként híján van. 

Persze attól, mert értjük a parancsolgatás lelki hátterét, még nem lesz könnyebb elviselni azt. És nem is kell. Az, hogy a másik embernek szüksége van a biztonságra, érthető, elfogadható, de nem szerezheti meg a biztonság érzését úgy, hogy átgyalogol másokon, hogy nem tartja tiszteletben a másik határait. Mert a parancsolgatásnál, utasítgatásnál pontosan ez történik. 

Hogyan kell kezelni a parancsolgató barátot?

- Ahogy minden konfliktus esetében, itt is a legcélravezetőbb a nyílt kommunikáció. Ha nem támadással, kritikával, hanem a saját érzéseink őszinte feltárásával igyekszünk kezelni a szituációt. “Nekem nagyon rossz érzés, amikor ez mondod, amikor így beszélsz velem… “ Az érzéseink feltárása után pedig a következő lépés az, hogy közösen próbáljunk megoldást találni a helyzetre, még akkor is, ha mi nem érezzük magunkat felelősnek. Ezek a beszélgetések sokszor nem könnyűek, még olyan emberekkel sem, akik közel állnak hozzánk. Sokszor el is mulasztjuk ezeket megtenni, inkább magunkban forrongunk, vagy kerüljük a másik társaságát. Ezek a megoldások azonban nem fognak feloldást adni, nem fogunk megszabadulni attól a rossz érzéstől, amit a probléma keltett. Ehhez ugyanis csak a saját érzéseink nyílt kommunikációja vezethet. 

Persze ahhoz, hogy a problémára tényleges megoldás szülessen, a másik félnek is nyitottnak kell lennie a megoldásra. De, hogy az-e, azt nem tudhatjuk addig, amíg nem próbáltunk meg beszélni vele. 

Tényleg igazi barát az ilyen, vagy rosszat akar?

- Attól, hogy valaki igyekszik kontrollálni a környezetét, még nem lesz rosszindulatú, nem lesz a vele való kapcsolat rossz, mérgező. Abban az esetben, ha jelzed a másiknak, hogy, ami történik, az számodra nem oké, hogy benned rossz érzéseket kelt, és ő ennek hatására nem próbál változtatni a viselkedésén, nem mutat empátiát irányodba, akkor viszont baj van. Ebben az esetben egyedül maradtál a problémáddal.

És, hogy érdemes-e baráti kapcsolatban maradni valakivel, aki nem próbál változtatni azon, ami neked rossz? Hogy ott kell-e maradni egy helyzetben, ami neked fájdalmat okoz? Nem. Ha a tűz megéget, akkor elhúzódsz tőle. A fizikai fájdalomra ezt a természetes, ösztönös reakciót adjuk. Ha a másik ember bánt, fájdalmat okoz, és teszi ezt úgy is, hogy tudja, hogy neked fáj, akkor az ösztönös reakció az elhúzódás, az elkerülés, a védekezés. A lényeg, hogy megszüntessük azt, ami rossz. Ha nem ez az ösztönös reakciód, ha úgy érzed, nem tehetsz semmit a fájdalom ellen, vagy úgy érzed, minden kapcsolat ilyen, vagy még mindig szívesebben vállalod ezt, mint a magányt, akkor ideje elmélyedned önmagadban, mert lesz ott dolgod. Ebben segít az önismeret - emelte ki a szakértő.