Mitől lesz jó ember egy jó ember? Számos tulajdonság együttese alkotja a receptet, de az empátia elmaradhatatlan összetevő ebben. Nyitottnak és megértőnek lenni mások érzelmei felé, képesnek lenni átérezni helyzetüket.

Szülőként fontos az empátia mibenlétére megtanítani a gyereket, hiszen általa nemcsak a lelke lesz nemesebb, de később számtalanszor kerülhet olyan helyzetbe, amikor e tulajdonságra lesz szüksége. Ha ez nem lesz meg benne, emberi kapcsolatai látják kárát, ezáltal saját boldogsága is veszélybe kerül.

Hogyan neveljünk empatikus gyereket?

Minél előbb érdemes elkezdeni, ez nem is kérdés, hogy a szociális érzék fejlődésével ivódjon a gyerekbe az empátia is. Bölcsődés-, óvodáskorban a szülő már elkezdhet magyarázni helyzeteket, bemutatni a jó oldalt, elmondani, miért nem helyes egy-egy reakció bizonyos helyzetekben, és mi lenne az.

Az empátia fejlesztésének remek eszköze a szerepjáték. Néhány plüssállat kell csak, hogy a szülő felvázoljon egy helyzetet, melyben az egyik játék a másik megértésére, segítségére szorul.

Jó módszer az empátia tanítására a mesekönyv vagy a mesefilm is. A lényeg, hogy a hallott mesét vagy a látott mesefilmet a szülő és a gyerek utólag átbeszélje. Természetesen az olvasott történet mindig értékesebb. Ilyenkor, ha a szülő ennyi magyarázatot fűz a történethez, mint a következő példa, máris sokat tett érte, hogy a gyerek értse az empatikus viselkedés lényegét: szegény nyuszikának eltörött a lába, és a mókuska megsajnálta, amiért úgy szomorkodott. Tudta, hogy sajnos nem fog tudni ugrálni. Segített neki, és hozott helyette répát a répaföldről. Ugye, milyen kedves volt, és figyelmes?

A mindennapok sodrásában számos alkalom adódik az empátia tanítására. Ha a két testvér közül az egyik megsérül, a másiknak a szülő elmagyarázhatja, hogy szegénynek nagyon fáj a térde, de biztosan hamarabb megvigasztalódik, ha megöleli. A nagymamának, nagypapának való segítség, tekintettel idős korukra, fáradtságukra, ugyancsak jó példája lehet az empátia kifejezésének.

A szülő folyamatos példaként áll ebben is a gyerek előtt. Ahogyan ő viszonyul a gyerek és mások felé, mikor bajban vannak, szomorúak, segítségre van szükségük, a gyerek jó eséllyel azt fogja másolni. Természetesen a szülő sem szent, előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor nem úgy cselekszik egy helyzetben, ahogyan az empátia nagykönyve kívánná. Ilyenkor egyetlen dolga van: ha a gyerek ennek szemtanúja volt, utólag beszélgetni kell a látottakról. Például: anya/apa nem viselkedett helyesen, mert nem gondolt bele, hogy a nagymamának milyen jólesett volna a segítség, amikor úgy fáj a keze. Legközelebb majd másképp csinálja.

Később is kell folytatni az empátia tanítását

Minél nagyobb a gyerek, annál többet ért a világból, és annál komolyabb helyzetekben magyarázhat, taníthat neki empatikus viselkedést a szülő. Például, ha tolószékes illetőt látnak a buszon, a szülő utólag szóba hozhatja, és elmesélheti neki, sok minden nehezebb az ő számára, például a közlekedés a városban. A hajléktalanok kapcsán ugyancsak érdemes elbeszélgetni, ahogy az idősekről is.

A mások helyzetébe való belegondolás megtanítása sok apró magocska elültetése a szülő részéről, de később a gyerek maga is képessé válik arra, hogy felmérje, és megértéssel legyen mások nehéz helyzete felé.