A szülők leggyakrabban nem is reagálnak ezekre a sértésekre, vagy pont hogy túlérzékenyen magukra veszik, amit mond a gyerek. Egyik sem túl jó reakció, mert a feladat ilyenkor az, hogy empátiára tanítsuk a gyerkeinket.

Katie Ziskind családterapeuta szerint, ha a gyerek megbántja a szüleit, akkor fontos, hogy ne nézzük el neki, hanem álljunk meg és mondjuk el, hogy bántó, amit mondott. Ezzel arra tanítjuk a gyerekeket, hogyan legyenek empatikusak, érezzék bele magukat mások helyzetébe.

Ha nem regálunk vagy felkapjuk a vizet, akkor nem igazán tanítunk nekik semmit azon kívül, hogy hogyan kell rosszul reagálni bántó helyzetekben.

A legtöbb gyerek kétéves korában kezd el beszélni, és négyéves kora körül kezdi el sértegetni a környezetét. Azért teszi ezt, mert így teszteli a határait, teljesen természetes részéről ez a viselkedés, ezért büntetést sem szabad adni neki, csak megmagyarázni, hogy miért nem szabad csinálnia.

A szakértő szerint a szülők gyakran esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, rosszul nevelik a gyereket, azért mond sértő dolgokat, pedig ez is csak egy fejlődési szakasz, semmi más. Normális, hogy egy négyéves azt mondja, hogy berakja az anyját a börtönbe, mert nem vette meg neki azt a hatalmas pónit, ami még zenél is (igen, ez épp a minap megtörtént velem).