Mit jelent az elkényeztetés? Nem árt tisztázni a fogalmat, mielőtt belevágunk. A szülő szereti a gyerekét és igyekszik tőle telhetően mindent megadni neki. Ez természetes. Egészséges esetben a szeretete, annak kifejezése nem a megvásárolt tárgyakra épül, hanem érzelmi biztonságra. Mindennap érezteted a gyerekkel, hogy ott vagy, ha szüksége van rád, foglalkozol vele, megöleled, segítesz neki. Amíg kicsi, sokat játszol vele, gondoskodsz róla, időt töltesz vele. Lehet ez labdázás vagy beszélgetés, a lényeg, hogy rá figyelsz. Ez eddig rendben is van.

Az elkényeztetés viszont kicsit sem szolgálja a gyerek érdekét, inkább a szülő lustaságát, hanyagságát mutatja, számomra a nevelés ellentéte. Gyakori példája az, amikor az elfoglalt szülő mindent megvesz a gyerekének, viszont nem foglalkozik vele, nem neveli. Vagy ráhagy mindent, mert se kedve, se ideje vele vitatkozni. Vagy szabályokat hangoztat, de nem követeli meg a betartásukat, mert az macerás. Az viszont nem elkényeztetés, ha a beteg gyereknek ágyba viszed a reggelit, hogy melegben maradjon. A féltés és a túlféltés az nem ugyanaz. Nem is olyan könnyű jól csinálni ezt a szülőséget, ugye?

Ha nem mondasz nemet, arra tanítod, hogy mindent megtehet!

Ha a gyerek nem tudja, hogy mit lehet és mit nem, akkor nem érzi magát biztonságban, nem tanulja meg azt, hogy mi helyes, és mi helytelen. És úgy szocializálódik, hogy azt hiszi, mindent szabad. Azok a szülők nem mondanak nemet, akik lusták, és inkább ráhagyják a gyerekre, csináljon bármit, mert így egyszerűbb. Ez biztosan nem nevelés, és hosszú távon kicsit sem szolgálja a gyerek érdekét!

„Az egyik ismerősöm kisfia hároméves, de szerintem már egy életre elrontották. Tévé előtt eszik, bilizik, sőt a nappaliban is alszik el. A szülők hagyják, mert különben sikít. Gyakorlatilag félnek a saját gyereküktől, és semmire nem mondanak nemet. Szerintem ez egy teljesen abszurd és beteg helyzet!” – meséli Eleonóra.