A csípőszúnyogoknak igencsak kedvez a klímaváltozás – a trópusi eső meg a hőség is –, ezt mi is érezhetjük a bőrünkön. A szúnyog – a kullancs mellett – pedig a legveszélyesebb „vektor” (vagyis kórokozót közvetítő ízeltlábú), amely a paraziták szaporodási ciklusában fontos szerepet játszik. Mivel nemcsak vért szív ki belőlünk, hanem belénk oltja a nyálát, ha az kórokozókkal fertőzött, akkor azokat is továbbítja. A csípés nyomában keletkező viszkető duzzanat tulajdonképpen olyan gyulladásos reakció, amellyel az immunrendszerünk válaszol arra, hogy idegen fehérjék kerültek a szervezetünkbe (ez független attól, hogy a szúnyog fertőzött volt-e, vagy sem, a nyálban található véralvadásgátló váltja ki).
A klímaváltozás is nekik kedvez
A nyári párás melegben vízpartok közelében mindig is zizegtek a szúnyogok. Vajon mostanság többen hemzsegnek, vagy mi lettünk rájuk érzékenyebbek? – kérdeztük dr. Garamszegi László Zsolt ökológustól, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének igazgatójától.
„Most kétségkívül fokozottabb az érzékenységünk – felelte a kutató. – Az is igaz azonban, hogy összefüggés van a klímaváltozás és a szúnyogpopuláció megnövekedése között. A szaporodási feltételeiknek kedvez a hőmérséklet emelkedése: ilyenkor jóval könnyebben áttelelnek tojás, lárva és imágó (kifejlett szúnyog) formájában is. Mivel mostanság korábban köszönt be a nagy meleg, előbb kezdenek rajzani, és hosszabbodik a tenyészidejük. Az időjárás szélsőséges változásai tovább javítják az életfeltételeiket: a borzasztó hőségperiódusok után lezúduló rengeteg csapadék után visszamaradó pangó vizek kedveznek a szaporodásuknak. A viharok után beálló hőségben pedig irtani sem lehet őket, az irtószert átvivő anyag ugyanis bizonyos hőmérséklet felett nem alkalmazható.”
Magyarországon ötven csípőszúnyogfaj tekinthető őshonosnak, és az utóbbi évtizedben megjelent három invazív faj is Délkelet-Ázsiából. A tigrisszúnyogról még nem tudjuk, hogy képes-e áttelelni, de a szakemberek úgy sejtik, hogy egészen extrém körülményekhez is alkalmazkodik. Ez pedig kedvez annak, hogy az általa hordozott kórokozóktól megbetegedjünk. „A parazita ugyanis a madarak, illetve a gerincesek szervezetében fejlődik, és a különböző fejlődési fázisokban juthat be, illetve ki, de csakis valamelyik szúnyogfaj nőstényében képes kellően felszaporodni ahhoz, hogy megfertőzhesse a következő áldozatát – magyarázza dr. Garamszegi László Zsolt. – A paraziták bekerülési valószínűségét növeli az őket hordozó fajok vándorlása, az áruszállítás, a migráció, de önmagában az is, hogy sokan utaznak a trópusokra, és onnan – akár tünetmentesen – fertőzéseket is hazahozhatnak.”
De miért nem pusztítjuk ki őket mind egy szálig?
Nyárestéken, amikor a vízparti romantikázást széttrollkodják a szúnyograjok, oly epekedve várjuk a permetezőrepülőket, akár a megváltót, és sehogy sem értjük, hogy a csudába nem lehet megoldani, hogy ezek a lények ne, de legalábbis elviselhető mennyiségben létezzenek a Földön. Miért olyan nehéz ellenük hatékonyan védekezni? – kérdeztük az ökológustól. Tudjuk elméletben, hogy ezeknek a kellemetlen lényeknek vannak hasznos tulajdonságaik, és mint minden élő szervezetnek – rajtunk és a házi kedvenceinken kívül – fontos szerepük van a táplálékláncban. No de akkor is, az ég szerelmére, miért van ennyi szúnyog?
„Komplex probléma ez – mondja a szakember –, mert a kémiai védekezéssel az egyik oldalon nyerünk, a másikon veszítünk. A szúnyogok nagyon sok madárnak, kétéltűnek, emlősnek szolgálnak táplálékul, csakhogy ezek az állatok sosem fogják olyan mennyiségben fogyasztani a szúnyogokat, hogy mi megérezzük. Viszont ha olyan kémiai szert alkalmazunk, amely nem specifikusan a szúnyogokra hat, azzal más rovarokat – például olyan beporzókat is, mint a méhek – veszélyeztetünk. Ha pedig nem lesz, ami beporozza a növényeket, az veszélybe sodorja a mezőgazdasági termelést. Volna sokféle módszer… ezek közül Európában egy olyan biológiai védekezési mód a legelterjedtebb, amely nem mesterségesen előállított kemikáliát használ, hanem egy talajlakó baktérium által termelt fehérjetoxint, amely speciálisan a szúnyoglárvákra hat, az imágókra nem. Ezzel ott kell permetezni, ahol a szúnyoglárva tenyészik, közvetlenül a vizet kezelve. De ez akkor eredményes, ha felkutatjuk az élőhelyeket, az ártéri erdők bejárhatatlan zugait is, ami nyilván sosem lesz százszázalékosan hatásos.”
