Mikor néztél utoljára valaki szemébe a tömegközlekedésen? A szemezés mint ismerkedési forma szinte már ki is veszett a 21. század randieszköztárából. De fel sem kell szállnod a buszra, az utcán sétálgató emberek is a telefonjuk képernyőjét bámulják ahelyett, hogy a lábuk elé néznének. Láttunk már, ugye, bevásárlóközponti szökőkútba sétáló tinédzsert, aki a telefonja kijelzőjénél nem látott fél méterrel messzebb.
Mivel nettó két nyomással vissza is tudod kapcsolni, nem valószínű, hogy túl sokáig távol tudod tartani ezzel magad a képernyőtől, pláne, ha mondjuk az e-mailjeidre szükséged van a munkádhoz, így ez maximum negyedórás-húszperces feloldozást nyújthat. Nagyjából ugyanennyire hasznos az is, ha képernyővel lefelé fordítod vagy a szoba másik végébe teszed a telefont. Arra azonban jó lehet, hogy rádöbbentsen, mennyiszer nyúlnál a telefonod után csak úgy, céltalanul.
Így, ha „csak az időt akarod megnézni”, nem fogod azt látni, hogy hárman írtak Messenger-üzenetet, nyolcan pedig lájkolták az Instára kitett képedet. Természetesen itt is csak pár nyomkodásra vagy az üzenőfalon scrollozástól, így az önkontrollodra szükséged lesz.
Így, ha „csak az időt akarod megnézni”, nem fogod azt látni, hogy hárman írtak Messenger-üzenetet, nyolcan pedig lájkolták az Instára kitett képedet. Természetesen itt is csak pár nyomkodásra vagy az üzenőfalon scrollozástól, így az önkontrollodra szükséged lesz.
