A szüleim négyéves koromban elváltak. Mivel mindketten nagyon gyorsan újra párra találtak, nem is vagyok biztos benne, hogy minden gyerekkori emlékem úgy történt, ahogy emlékszem rá. Azt, hogy egy jó kiránduláson tényleg még apámmal, vagy anyám új férjével voltam-e, csak fotók alapján tudnám biztosan eldönteni, de akkoriban elég kevés fotó készült.
Nem állítom, hogy anyu új férjével apa-lánya viszony alakult volna ki, de mindig nagyon jóban voltunk, sőt még kamaszkoromban sem ellene lázadtam, csak anyám ellen, és felnőttként büszkén jelenthetem ki, hogy egyszer sem mondtam nevelőapámnak azt, hogy szálljon le rólam, mert nem ő az apám. Erre egyszerűen nem volt szükség, mert mindig nagyon jó fej volt, és érezte, hogy hol a határ.
Soha nem kérte, hogy apunak hívjam, de miután megszületett az anyuval közös gyerekük, külön figyelt arra, hogy mi anyuval tudjunk kettesben is programot csinálni, illetve mindent elkövetett, hogy ne legyek féltékeny a kis tesómra. Utólag is köszönöm ezt neki, és a mai napig minden családi összejövetelen elmondom, hogy nála jobb pótapát nem is kívánhattam volna, úgyhogy igazán boldog vagyok, amiért hat nagyszülője van a gyerekemnek: az én oldalamról négy, a férjem oldaláról kettő.
Apu feleségével lassan indult a kapcsolatunk, mert nem náluk laktam. Nem tartották szigorúan a hétvégi láthatás intézményét a szüleim, de mivel mind a ketten elég sokat dolgoztak, legtöbbször mégiscsak kéthetente mentem apámékhoz, illetve az ünnepek felét töltöttem náluk, és nyaraltam is velük minden vakáció alatt. Már iskolás voltam, amikor apu csak egy hét szabadságot kapott nyáron a közös vakációzásra, de Andi, a felesége szerzett valahonnan egy kéthetes beutalót, ahova szívesen elvitt engem is. Szerintem a szerencsének is köszönhetem, hogy egy gyerek se volt abban a két hétben az üdülőben, sőt Andi volt messze a legfiatalabb a sok nyugdíjas között, így gyerektársaság híján kénytelen voltam apám feleségével elütni az időt.
Andinak nem volt gyereke, úgyhogy egy kicsit tartott attól, hogy nem tudja majd, mit kell egy másodikos kislánnyal kezdeni, ezért minden este részletes tervet írtunk össze arról, hogy másnap mivel foglalkozunk majd. És Andi nem olyan volt, mint a szülők általában, hanem becsületesen betartotta azt, amit előző este kitaláltunk. Hajlandó volt korán reggel kelni velem, amikor a gyíkok még lassúak, és segített összefogdosni tízet, majd miután lerajzoltuk mindet, biztonságos helyen szabadon engedni őket. Vele lehetett kizárólag csokis palacsintát ebédelni a parton, és addig a vízben ázni, amíg reszketni nem kezdett a hidegtől az ellilult szám.
Életem egyik legjobb nyaralása volt, kicsit olyan, mintha a kedvenc tanárnőmmel töltöttem volna el két hetet. Nem akart sem anyám helyett anyám lenni, sem apám klassz és laza feleségének a szerepében tündökölni, egyszerűen csak nagyon kedves volt velem, és benne volt mindenben, amit kértem tőle – ha pedig nem szóltam hozzá, akkor két órát napozott a nyugágyban.
